CSM-avagy csináld magad

 

 

 

Éppen a kávémat szürcsölgettem, amikor a fürdőszobából éktelen kiabálás zökkentett ki reggeli nyugalmamból.

— Gyere azonnal, és csinálj valamit! El fog ázni minden, mert a tus orrán-száján ereszti a vizet!

Benyitottam és kaptam is a nyakam közé egy jó nagy adagot. Mármint a kispriccelő vízből. Egy gyors mozdulattal azonnal elzártam a csapot. Miközben nejem beburkolózott egy törülközőbe, szemügyre vettem a hiba okát.

— Ne nézd ezt olyan tudálékosan, mint aki ért is hozzá. Kiment és kész! Biztosan elöregedett a cső, hiszen ez már van vagy hét éves… ezért spriccel. Hívj egy szerelőt, és lehetőleg még ma estig csinálják is meg, hogyha hazajövök, tudjak tusolni. Most meg hagyjál készülni, mert mennem kell a munkába, nem akarok elkésni.

Azzal magára zárta az ajtót, én meg elkezdtem törni a fejemet, miként tehetek eleget a kiadott „ukáznak”. Mert valóban nem maradhat így. Van ugyan kád is, lehet fürödni — kezdtem futtatni a gondolataim fonalát — nem annyira sürgős, ahogy az asszony mondja. Nem fogom az első „insztellátor” vízvezeték-szerelőre rábízni. Hogyisne! Ha az ember nem megy utána ilyen dolgoknak, a dupla árat is elkérhetik tőle, hiszen nincsen semmi összehasonlítási alapja. Lesz mit csinálnom, gondolkodtam el. Mikor életem párja kiment a lakásból, beóvatoskodtam a fürdőszobába. Szemügyre vettem még egyszer.

— Ó, ezt én is meg tudom csinálni. Mi komplikált ezen? A cső, amin a víz folyik a tusba az ment teljesen széjjel. Nem is kell hozzá nagy szakmai tudás. Még fogó sem kell, csupán meglazítani a tartó csavarokat és utána kézzel ki lehet tekerni.

Teljesen elfeledtem azt, amit nejem és sokan mások is tudtak, hogy a legegyszerűbbnek tűnő problémát sem szabad rám bízni. Nem vagyok egy technikai fenomén. Még egy villanykörte kicserélése sem megy nálam simán. A múltkor is az állólámpában kiégett. Amikor kicseréltem, kivágtam még a biztosítékot is. Rejtély hogyan, de az asszony nem engedett tovább ügyeskedni, mert még nagyobb kárt okozok. Kihívott egy villanyszerelőt, aki ezen egyszerű műveletért eléggé szépen kasszírozott.

— Még mit nem! Amúgy sem vagyok egy túlzottan jól fizetett „nyögdíjas”. Most fizessek egy vagyont, amit utána egész hónapban fogok érezni? Nincs itthon a „főnök”, nosza, álljunk neki.

Leemeltem a tust a tartójáról, de bár ne tettem volna. A kezemben maradt. Na, nem csak a tus, hanem az a csinos kis csövecske is, a tartója, ami két csavarral volt a falra erősítve. De most már csak volt, mivel itt maradt a kezemben.

Már megfutamodtam volna a nagy feladat elől.

— Mit okoskodsz, és próbálkozol? — kezdtem vitatkozni akadékoskodó énemmel. — Nem volt még elég? Hozzá nyúltál megint valamihez, amihez nem kellett volna. Most már a tartót is szerelheted majd. Illetve a szerelő… Mert kiszakadt a falból. Erre csak te vagy képes. Ha így folytatod, még a csövekkel is történik majd valami — korholtam magamat. — Menj az internetre és keress egy vízvezeték szerelő céget — adtam ki magamnak a teendőt.

De nem tettem. Helyette elmentem a legközelebbi szaküzletbe — cirka három metró megálló — és elkezdtem nézelődni. Hamarosan egy eladó jött oda hozzám.

— Miben segíthetek?

Megmutattam neki a leszerelt csövet és a tartószerkezetet.

— Kompletten tetszik akarni, vagy külön-külön?

— Az árakat mondja, ha megkérhetném. Nyugdíjas vagyok és az anyagiak nagyon fontosak. Sőt! Ne valami komplikált, szaktudást igénylő darab legyen. Szerszámom sincsen megfelelő, és azokra nem szeretnék még külön költeni, ha nem muszáj.

Bemutatott vagy három zuhanyozót is kompletten, illetve alkatrészben. Nem sokat teketóriáztam, a számomra árban és mindenben megfelelőt választottam. Boldogan mentem a pénztárhoz fizetni, hogy otthon aztán felszerelhessem.

Hazaérkezve egyből neki is álltam a munkálatoknak. A csövet pillanatok alatt felszereltem a zuhanyozófejjel együtt. Ki is próbáltam azonnal: működött tökéletesen. Na, lássuk akkor a tartószerkezetet.  Megvolt a régi darabnak a falban maradt része, először ezt kellett kibányásznom. Sikerrel jártam, és felbuzdulva „ügyességemen” egyre nagyobb hévvel vetettem bele magam a munkába. Már majdnem sikerült felszerelnem, mikor is váratlan technikai probléma elé kerültem. Nem passzolt bele az új csavar. Na, most mi lesz? Így nem hagyhatom! Leszereltem mindent, amivel már megvoltam, összecsomagoltam, irány vissza az üzletbe.

— Mi a probléma? — kérdezte az eladó kedvesen.

— Sajnos gond van, nem passzol a csavar. Tulajdonképpen elég volna egy másik csavar is — mondtam naivan — nem is kellett volna leszerelnem az egészet.

— Jó, hogy leszerelte, mert külön csavart nem áll módomban adni. Itt egy másik — nyújtott felém egy látszólag ugyanolyan felszerelést. — Ezzel nem lesz már semmi gond.

Vettem az irányt szerény hajlékom felé. Ismét az elején kezdtem. Most is simán ment minden. Igen ám, de az az oszlopszerű cső, amire a zuhanyozónak kellett volna felkerülnie hosszabb volt. Na, kellett nekem újra próbálkozni? Mit fogok én kapni az asszonytól, ha hazaér. Megmondta, hogy azzal a három balkezemmel bele ne merjek kezdeni. Mit volt mit tenni, ismét visszamentem. Az eladó készségesen állt volna rendelkezésemre, de a főnökét kértem. Jött is azonnal. Előadtam a bajaimat.

— Nézze uram, mivel már harmadszor van ma itt, kivételt teszek magával. Itt az először vásárolt darab, odaadom a másodikból a csavarokat. Azokkal remélem, sikerülni fog felszerelnie.

Átvettem az újabb csomagot, de már messze nem égett bennem a nagy tenni akarás. Szkeptikusan kezdtem bele ismét az összeállításának. Most, hogy rögtön kiderüljön, ha netán még ismételten is „turpisság” van, a cserélt darab tartószerkezetével kezdtem. Hurrá, sikerült. Utána pillanatok alatt helyére került minden. Sőt! Működött is, mint ahogy az elő van írva. Alig lettem készen, már fordult is a kulcs a zárban. Életem jobbik fele ért haza.

— Volt a szerelő, és megcsinálták? — tette fel a nagy kérdést.

— Természetesen! Parancsolj, tekintsd meg.

— Ó! Ez jobb, mint a régi volt. Mennyit fizettél érte?

— Úgysem fogod elhinni! Csak magáért a szerelvényért fizettem. Mindent én csináltam meg. Igaz, háromszor jártam, de a részleteket hagyjuk.

Hitetlenkedett az asszony, és nagyon félénken vonult a tus alá, de minden rendben volt. Én viszont megfogadtam magamban, bármennyit is spóroltam ezzel, soha többé nem nyúlok javítani való holmihoz.

 

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

About Avi Ben Giora. 453 Articles
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.