A ház

 

Penészes lepedő csüng a törött ablakon,

csálén lóg a zsalu, rozsdaette sarokvasán,

a festék régen lepergett, milyen szép is volt,

már csak az öreg ház emlékeiben él, talán. 

 

Falán a vadszőlő bonyolult mintákat fon,

elmúló idő pingált rá enyészet-patinát,

a dús kertben, szemerkélő eső szalad vakon,

fojtó fűz öleli a viskót, aki nap mint nap,

az olajos fényű mély tóba öli magát. 

 

 

 

 

Szerző Maretics Erika 201 írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.

12 Komment

Hagyj üzenetet