Avi Ben Giora. : Rászedett házastársak

 

 

 

 

 

Írhatnám úgy is ezt a történetet, mint valami mesét, de nem mese, valóság. Történt, hogy egy főváros melletti kis településen, egy új szálloda nyitotta meg kapuit. Magánvállalkozás volt, de egészen szokatlan szolgáltatásokat nyújtott a nagyérdeműnek. Szolárium, masszázsszalon, minden az akkori divatot követő szolgáltatást próbáltak képviselni, művelni. A település lakossága először csak ámult-bámult, hogy ugyan kiknek is húzták fel ezt a komplexumot. A falu apraja-nagyja nem igen szerette az ilyen újmódi „puccos” helyeket. Egyrészről a pénztárcája miatt, a másik ok meg, hogy nem ismerték az efféle dolgokat. De nagy úr a kíváncsiság!

A kocsma, mint amolyan faluközösségi gyülekezőhely, továbbra is megtartotta ebbéli pozícióját. Az emberek megszokásból, vagy a fene sem tudja miért, de ide tértek be egy kis tereferére, egy-egy kupicára, ami aztán az idő előrehaladtával sok kupicává gyűlt. Még szerencse, hogy a tulajdonos és a közösség asszonyai közt volt egyfajta egyezség, miszerint este tíz után, a neves központi szórakozó helyen lehúzzák a redőnyt, és bezárnak. Igen ám de, az új szállodai komplexum mintha csak erre alapozta volna, hogy bevételt szerezzen. Hónapokig nem volt nagy forgalma, aztán szájról-szájra járt a hír a férfilakosság körében, hogy itt akár reggelig is lehet kupicázni. Sőt!

De nem akarok a dolgok elejébe vágni.

Tehát ott tartottam, hogy lassacskán kezdtek záróra után átjárogatni az emberek az úriasan hangzó „BAR” nevű vendéglátóipari egységbe. Az asszonyok körében meg annak ment hamar híre, hogy ezen a helyen akár reggelig is ellehet a kedves vendég, mert ha már szinte mozgásképtelenné válik, akkor egy erre a célra létrehozott szolgáltatásban részesítik. Reggelig kialudhatja magát egy kényelmes szobában, és innen mehet aztán a dolgára. Igen ám, de a háztartások nagy kárát látták ennek a szolgáltatásnak, mert nemcsak ki-kicsapongtak a férfiak, de a pénztárcájukból is hamar kireppentek a bankók, amik a család havi költségvetésében igencsak megmutatkoztak. Ám a furfangos észjárású „menyecskék” rájöttek a dolgok megoldására. Megbeszélték, hogy a tulajdonossal próbálnak egyezségre jutni. Az elhatározást tettek követték. A tulajdonos először nem nagyon akart szóba állni a „küldöttekkel”, de miután megtudta, hogy nem a konkurens kocsmából jöttek, hajlandónak mutatkozott az egyezkedésre.

— Miben is segíthetek maguknak? — fordult nyájas szóval a küldöttekhez.

— Nézze! Azt szeretnénk, ha meg tudnánk állapodni valami olyasmiben, ami magának és nekünk is kedvező. Mindegyikünk férje, élettársa szinte állandó vendége a kocsmának. Már régóta van egy megállapodásunk a kocsmárossal, hogy kapui este tízkor bezárnak. Mióta maga megnyitotta az „intézményét”, azóta hiába várjuk őket haza, mert itt kötnek ki. Nem azt akarjuk, hogy zárjon be éjfél után, és küldje őket haza! Kész tervünk van!

 Azzal előadták tervüket.

— Ez egy merész ötlet. Nem tudom, hogyan lehetne kivitelezni, de tudják mit? Legyen!  A következményeit aztán majd maguk viselik.

— Reméljük, ami itt elhangzott közöttünk, az titokban fog maradni.

— Hölgyeim, számíthatnak az együttműködésemre. Akkor, ahogy megbeszéltük.

Másnap a település megszokott életét kezdte élni. Csakhogy a szállodában némi változást eszközölt ki a tulajdonos. Féltizenegy felé kezdtek szállingózni a már „törzstagoknak” számító férfiak. Először csak a BAR-ban kvaterkáztak, iszogattak, aztán mikor megjelentek a masszőr hölgyek, ki-ki elindult az aznapra kiszemelt hölgyeménnyel. Szinte minden úgy zajlott, mint „hajdanában”, amikor kezdték felfedezni a hely kínálta „kupicázás” összes előnyeit. De a meglepetés ezután következett. A masszázs szobákban ugyanaz a félhomály fogadta a vendégeket, mint régen. Ám egy adott pillanatban a személyzet hirtelen kicserélődött. A hölgyeményeket a szolgáltatást igénybevevők „jobbik fele” vállalta magára. Az első percekben nem nagyon érzékelték a változást a „vendégek”. Csupán akkor vált gyanússá a dolog számukra, amikor is a megszokottnál kissé erősebb dögönyözésben részesültek.

— Hallod, te Rita, mi ütött beléd? Ne olyan erősen, beszakad a hátam! Légy szíves kicsit finomabban, érzékiesebben…

A kérés süket fülekre talált, de mivel a hasán feküdt a szolgáltatásban részesülő, fejét sem bírta forgatni, nem láthatta, hogy aki éppen gyúrja-gyömöszöli, az nem más, mint élete párja. A meglepetés igazából akkor következett be sokuk számára, amikor a masszázs fáradalmait ki akarták volna igazából pihenni.

— Te jó Isten, hol vagyok? Ez nem lehet! Álmodom vagy, valóság? Hogy kerültél te ide?

— Semmi idegesség! Ne pánikolj — nyugtatta a feleség Józsit, a társaság egyik heves vérű tagját. — Ott vagy, ahol vagy, viszont rövidesen ott leszel, ahova menned kellett volna!

— Nem, nem, ez nem lehet igaz. Én nem haza indultam a kocsmából, hanem a masszázs szalonba. Vagy már annyira részeg voltam, hogy eltévesztettem volna az irányt?

— Ami azt illeti, elég szép fordítónyomaték van már benned, a pénztárcád is bánja. Ám nem tévesztettél irányt. Csupán csak megváltozott a személyzet. A lányok rendkívüli szabadságot kaptak és a tulaj minket kért meg, hogy ugorjunk be a helyükre. Most meg csipkedd magad, kapkod magadra a gúnyádat, mars haza! Ne akard, hogy mutassam az utat.

Józsi megszeppenve, de eleget tett a parancsnak. El nem tudta képzelni, hogy amit most átél, rémálom e, vagy rideg valóság. A kijáratnál már a társai sorjáztak, egyenként számolták ki a napidíjat a kaszírnőnek, aki vigyorogva zsebelte azt be. Egyik sem mert a másikának szólni egy szót sem, lehajtott fejjel indultak el oda, ahova máskor csak hajnalban mentek volna.

A nagy esemény csupán az érintettek közt volt beszédtéma jó darabig. Nem akarták, hogy a fél falu rajtuk köszörülje a nyelvét. A szállodás a feleségeknek kifizette a megállapodás szerinti tarifát, természetesen a saját költségeit abból levonva. Némi szerkezetváltást is eszközölt. Ezután a hölgyek részére is szolgáltatást nyitott, kizárólag az ő részükre. Azt már nem tudom, hogy a férjek „szövetsége”, hogyan reagálta le ezt, ám hasonló eseményekre nem került sor egyik oldal részéről sem. Aki nem hiszi, járjon utána!

 

 

Legutóbb szerkesztette > Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.