Sonkoly Éva : Vihar után…

Illusztráció: negis_art

 

 

 

Vihar sodorta fészek,

fák alatt törött ágak,

átka a rombolásnak.

Madarak ülnek fenn,

piheg az árva,

hol lesz éjszakája?

 

Nézem őket, idézek

tán nem is kell éveket.

Pár vihar után ültem

ily kisemmizetten.

Maradék erőmmel

újat építettem.

 

***

 

Szedegetek gallyakat,

halomba…

Nézek biztatón a fákra.

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"