Isten, legyél

úgy kilencévesen házadban

dióscukor mintázatú oszlopokra

májusi litánia illata tekeredett,

és lila fürtökben orgonaszó,

hittelek,

-mint általában a jót-

istenemberkék ültek az első négy padban,

egy emberisten odafönn (a karzat és a kántor felett,

valahol a (mára beszűkült) végtelenben)

 

most szavakat keresek; 

 

kiégett agyagban egy vajpuha fohászt:

hazugok, nehezek, belőlem rosszak,

a “határtalan”  tompa  

koppanással nálam véget ér…

egymásra dermedt ujjaim között

féléber imák roppannak szét;

“bocsásd meg a mi vétkeinket”

miképp’, ha nem vagy,

én is megbocsátom…

 

Isten, legyél…

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

About Horváth Melinda 0 Articles
nem itt lakom, ide csak hazavárlak, megtanult érintésekből a legigazibbal börtönöm, templomom ugyanaz a csend csontüregeimbe néha ólmot önt az est ilyenkor én is hazavágyom mindenség karján a biztos semmibe