Seres László : Mit kellene mondanom még

2013.05.27. Seres László Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Mit kellene mondanom még.

     A szó kiömlött könny,       

felszárító mosoly.

Összefűzött gyöngysor,

      anyajegy arcodon.        

Szótlanságom sikoly, 

  mélymerülés szemed 

 élettavában.

 

Hoznak, visznek, sodornak az évek,

 s mi mindig valami újat adunk   

  magunkból egymásnak. 

   Keressük az ismeretlen utat,

mint a vándor,

 ki tévelyegve jár, 

hogy otthonra találjon.

 

Mit kellene mondanom még, 

      mit nem hallhatsz elégszer

ebben a némaságban, 

     amit csak te tudsz, te érzel.

 Én meg minden nap értünk

elhallgatom.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.05.27. @ 10:53 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.