Gyönyörű volt, amikor megvirágzott,
a fürtös ágak himbálták a táncot,
én ámulózva lestem az akácfát,
és rágtam-faltam édesült virágát,
a különös íz belepte a nyelvem,
a gyűjtögető méhrajt sem figyeltem,
ők zizző zajban pöttyről-pöttyre ültek,
a mézcsinálás nálam egyszerűbb lett,
a gyerekkorom csordultig volt töltött,
bírt számolatlan jóízű gyümölcsöt,
az egész falu érett kertnek látszott,
s én itt kóstoltam át a nagyvilágot,
a madárfüttybe itt sűrűlt a mámor,
a levegőben lengő illatártól,
most ugyanúgy vár csodára a nappal,
bár bölcsebb lettem hatvanhét tavasszal,
az ágakon még az a régi fény ül,
s az idő barna burka idő kifehérül.
Legutóbbi módosítás: 2013.05.30. @ 17:12 :: Böröczki Mihály - Mityka
