Akácvirág

 

Gyönyörű volt, amikor megvirágzott,

a fürtös ágak himbálták a táncot,

én ámulózva lestem az akácfát,

és rágtam-faltam édesült virágát,

a különös íz belepte a nyelvem,

a gyűjtögető méhrajt sem figyeltem,

ők zizző zajban pöttyről-pöttyre ültek,

a mézcsinálás nálam egyszerűbb lett,

a gyerekkorom csordultig volt töltött,

bírt számolatlan jóízű gyümölcsöt,

az egész falu érett kertnek látszott,

s én itt kóstoltam át a nagyvilágot,

a madárfüttybe itt sűrűlt a mámor,

a levegőben lengő illatártól,

most ugyanúgy vár csodára a nappal,

bár bölcsebb lettem hatvanhét tavasszal,

az ágakon még az a régi fény ül,

s az idő barna burka idő kifehérül.

 

 

 

Szerző Böröczki Mihály - Mityka 997 írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.

6 Komment

Hagyj üzenetet