M.Simon Katalin : Egy labda vallomása

Nyomtatás

Különleges az eset,

Amely vélem megesett.

Tudom, tudom, bűnöm súlyos.

Hogyan történt? Hát elmondom:

Repültem — ó, de jó is volt —

Be a fényes ablakon,

Csilingelő kristályok közt,

— Azt hittem, hogy álmodom —,

A szomszéd asztalán landoltam,

Lett is nagy bonyodalom…

És azóta rabságomban

Régi erőm egyre fogy,

Puhány, lusta labda lettem,

A tétlenségtől nyafogok.

Mondja meg már, aki tudja,

Mert megöl az unalom,

Büntetésből meddig kell még,

A sarokban gubbasztanom?

Fotó: Magerusan Adrian