Nevenincs

 

 

 

 

Az est átgörgeti hideg álmainkat

a hegyeken túlra, hol végleg

összeér az ég a földdel. Ajkunkon

fáradt csókok hallgatnak, s mi ott

állunk mezítelen a megrajzolt horizont

szélén, az éjszaka korlátjába kapaszkodva.

 

Szavakat festek köréd. Szárnyakat,

a jövőnek, szívedre fészket,

megbocsátást kezeid közé. Ne mozdulj.

Öledben megálmodom a holnapot,

amiről a tegnap még félve zajongott.

Ne szólj. Benned lélegzem, mint

egy könnyű dal, de ha elfordulsz, ha

nélkülem lépsz ki zajos, idegen világokba,

minden szétbomlik, elszakad egy

pillanat alatt, és csak kiszáradt öblök,

üres papírok, fáradt madarak maradnak.

 

Az ég egyre szűkebb. Fogy a levegő,

tompulnak a fények. Hunyd le szemed,

hogy veled álmodhassak újra, és újra.

Az idő mozdulatlanul fekszik a szív

csendjében. Egyszervolt éjszakáink

álom és valóság közt örvénylenek.

Ahogy vágytunk, ahogy vágyunk

egymásba lélegezve a mindig

veled- soha nélküled szerelmet.

 

De az álmoknak már nincs súlya, csak

a múlt nehéz lépte alatt sír fel néha

az ébredő tavasz. Nincs hova mennünk.

Körénk nőttek a vén hegyek, a hold arcát

vaskos ágak takarják. Összefirkált

egünk alatt árnyba rejtjük a fényt,

vigyázzuk, amink még maradt. Te rám,

én rád. Áthajlunk az éj korlátján.

Visszhangzik életünk. Keressük

a reményt, a Fényt, lombos világunkba

rajzolt nevenincs, álom- madarakat…

 

 

 

 

 

 

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"