Maretics Erika : Sóhajok hídja

 

A sóhajok hídján magam állok,

ez az utolsó perc olyan édes,

mert az utolsó ezerszer áldott.

akkor is ha kín-csipkeszegélyes.

 

Ma tavasztól ragyog a piszkos híd,

az emberek ostoba arca víg,

arcomba ádáz fenevad ordít,

a közelgő lét-vég vizelet-híg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 203 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.