Vers

Elhullajtott kalászként

Kihalt a part, a folyó is visszahúzódott. Csend párolog medre felett. Bronzba öntött mindent a nyár. Itt hagyott új szoborrá vált őskövületet. Azt sajnálom, amit elvitt, öröklét ígéretét. Az fáj csak, s ölelném vissza tarlótűz égette ágyon elhullajtott kalászként, hogy [… Tovább]

Vers

Hol szó elakad

  Majd úgy gondolj rám, ha bezárul számomra e világ, mint ki el sem ment, veled van és éppen csak lepihent.   De most még a lelkem veled ragyog, várnak ránk édes, ringató dalok. Hol meséket mond szívem oda vágysz, [… Tovább]

Vers

Születésnapra

Szeretettel…       Nézem a tavaszi felleget, mögötte – hitem szerint – a kék ég… Látom a szemed, gondolatot rejteget.   Felhők vonulnak, szempillád csukódik, napsütötte utakon, hajlik a fű lábnyomon. Oda – vissza lépeget a képzelet.   Pillanat [… Tovább]

Vers

Szavak

I.   Igen, a szavak csak átbucskáznak az érzések felett, nem hordják magukkal féltő gonddal őrzött kézfogások  bársony-melegét, nem zilálnak lelket, mint édes lehelet füled körül, nem sejtetnek remegést, bőröd illatát nem érzik, nem mérik időd földi léptékkel, nem hajlanak éteri [… Tovább]

Humor

Veszélyes álmok

saját fotó     — Mama, rajzolj nekem bér-elefántot — kérlelte Pistike régen pihent anyját. A mama összevonta vékonyra szedett szemöldökét, nyelt egyet, majd megkérdezte. — Mit?  — Bér-elefántot.  — Az milyen? — érdeklődött a mama. — Hát az olyan, [… Tovább]

Vers

Eldobott emberek

M. Laurens    Eldobott emberek       Eldobott emberek  Sötétben kószálnak,  Elfordított arcok közt  Látatlanként járnak.  Senkinek sem kellenek  És nem is hiányoznak.  Senkit sem érdekel,  Hogy élők-e vagy holtak.    Hajléktalan létük,  Rájuk bélyegként ragadt.  Csendben, egykedvűen  Bámulják [… Tovább]