Kihalt a part, a folyó is visszahúzódott. Csend párolog medre felett. Bronzba öntött mindent a nyár. Itt hagyott új szoborrá vált őskövületet. Azt sajnálom, amit elvitt, öröklét ígéretét. Az fáj csak, s ölelném vissza tarlótűz égette ágyon elhullajtott kalászként, hogy [… Tovább]
Majd úgy gondolj rám, ha bezárul számomra e világ, mint ki el sem ment, veled van és éppen csak lepihent. De most még a lelkem veled ragyog, várnak ránk édes, ringató dalok. Hol meséket mond szívem oda vágysz, [… Tovább]
Szeretettel… Nézem a tavaszi felleget, mögötte – hitem szerint – a kék ég… Látom a szemed, gondolatot rejteget. Felhők vonulnak, szempillád csukódik, napsütötte utakon, hajlik a fű lábnyomon. Oda – vissza lépeget a képzelet. Pillanat [… Tovább]
I. Igen, a szavak csak átbucskáznak az érzések felett, nem hordják magukkal féltő gonddal őrzött kézfogások bársony-melegét, nem zilálnak lelket, mint édes lehelet füled körül, nem sejtetnek remegést, bőröd illatát nem érzik, nem mérik időd földi léptékkel, nem hajlanak éteri [… Tovább]
hát fáj, s ég hogy mit sem ér a szándék előjön kígyó s béka ez lett a hozadéka homokra épült házam szél jött honnan nem vártam és közénk került az ék hát fáj, s ég [… Tovább]
saját fotó — Mama, rajzolj nekem bér-elefántot — kérlelte Pistike régen pihent anyját. A mama összevonta vékonyra szedett szemöldökét, nyelt egyet, majd megkérdezte. — Mit? — Bér-elefántot. — Az milyen? — érdeklődött a mama. — Hát az olyan, [… Tovább]
M. Laurens Eldobott emberek Eldobott emberek Sötétben kószálnak, Elfordított arcok közt Látatlanként járnak. Senkinek sem kellenek És nem is hiányoznak. Senkit sem érdekel, Hogy élők-e vagy holtak. Hajléktalan létük, Rájuk bélyegként ragadt. Csendben, egykedvűen Bámulják [… Tovább]
