P. Tóth Irén : Keresztelő

És kérdezte a pap,

hiszed-e Istent

és az ő egyszülött fiát?

Hiszem, mondtam gondolkodás nélkül.

És hiszed-e a feltámadást,

örök életet?

Hiszem – mondtam

mit is mondhattam volna mást?

 

Szememben könnyek,

a meghatódás könnyei,

nem győztem törölgetni,

miért szégyellném,

mégsem akartam, hogy lássák.

 

Mellettünk egy tündér

önfeledten csacsogott,

csak míg homlokán

szenteltvíz folyt,

addig hallgatott.

Én meghatódva álltam

fel-felnézve a színes kupolára,

hátha gyorsabban szárad

az árulkodó jel szemem sarkában.

 

Holnapra sok mindent elfelejtek,

de megmarad a mosoly,

a tiszta arc, egy hang,

hogy anyát és apát szeretem

– talán a legszebb mondat

mit egy gyermek mondhat.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.06.05. @ 07:12 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.