P. Tóth Irén : Keresztelő

Nyomtatás

És kérdezte a pap,

hiszed-e Istent

és az ő egyszülött fiát?

Hiszem, mondtam gondolkodás nélkül.

És hiszed-e a feltámadást,

örök életet?

Hiszem – mondtam

mit is mondhattam volna mást?

Szememben könnyek,

a meghatódás könnyei,

nem győztem törölgetni,

miért szégyellném,

mégsem akartam, hogy lássák.

Mellettünk egy tündér

önfeledten csacsogott,

csak míg homlokán

szenteltvíz folyt,

addig hallgatott.

Én meghatódva álltam

fel-felnézve a színes kupolára,

hátha gyorsabban szárad

az árulkodó jel szemem sarkában.

Holnapra sok mindent elfelejtek,

de megmarad a mosoly,

a tiszta arc, egy hang,

hogy anyát és apát szeretem

– talán a legszebb mondat

mit egy gyermek mondhat.