Marthi Anna : Zen

 

 

Ismét cselekvésre állított a vekker,

ismét kaméleon itthon a ház.

 

Feltételesen szabadlábra helyezzük

az érzéseket szemléltetőn,

kimondhatóvá oldva belső kínon át.

 

Ebben az eredendő hallgatásban él,

gyötrődik, mosolyog minden: alkotás, 

bölcsességében tükröződő újszülött.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.06.05. @ 17:21 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak