Maretics Erika : Alkonyat

A vén alkony gomolyogva lepi

a tarka tetejű házakat,

szikkadt ablakok titkos rései

hívják az érkező álmokat.

 

Gondolatfoszlányok rátapadnak

a nedves, csillanó üvegre,

fájdalomtól zsibongó fák alatt

kaparászva kelnek életre. 

 

Komor csend lapul talpak alatt,

kérgétől elnehezült kenyér ül

az asztalon, oly szemérmetlenül

ropogós teste földhözragadt.

Legutóbbi módosítás: 2013.06.02. @ 07:26 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.