A vén alkony gomolyogva lepi
a tarka tetejű házakat,
szikkadt ablakok titkos rései
hívják az érkező álmokat.
Gondolatfoszlányok rátapadnak
a nedves, csillanó üvegre,
fájdalomtól zsibongó fák alatt
kaparászva kelnek életre.
Komor csend lapul talpak alatt,
kérgétől elnehezült kenyér ül
az asztalon, oly szemérmetlenül
ropogós teste földhözragadt.
Legutóbbi módosítás: 2013.06.02. @ 07:26 :: Maretics Erika