M. Laurens : HOMOKOZÓ

M. Laurens  alias Lőrincz Miklós 

 HOMOKOZÓ

(  Gyerekszáj )

 

Hétágra süt a nap, kezemben egy nagy tölcsér fagylalttal a Károlyi kert árnyas padjai felé veszem az irányt. Nagyon rég jártam itt, a Múzeum körúti házak sorának túloldalán megbúvó apró kis tündérkertben. Hatéves koromig ez volt számomra a gyermekkor legfőbb színtere. Itt tanultam meg biciklizni, fogócskázni és homokvárat építeni. A környék még ma is szinte érintetlen maradt, és az állandóság jóleső érzésével tölt el; egy kisdarabka élő történelem a múltamból, amely Édesapám tiszta mosolyát őrzi lelkemben még ma is.

 

Az öreg, árnyas fák jóleső hűvösében ülve csendben szemlélem a járókelőket és a gyerekeket. A térnek ez a szeglete olyan piciny, hogy a padoktól szinte karnyújtásnyira van a homokozó. A homokozóban két ötéves-forma kislány süti szorgalmasan a homokpogácsákat, nagy ügybuzgalommal paskolva tömörré a formák tartalmát. A szemközti padon két hölgy társalog, időnként rá-rápillantva a gyerekekre. A szőke kislány, aki a kis szeplős vöröskének adogatja a sütiket, szinte megállás nélkül csicsereg:

     — Tudod, az én anyukámnak, sokszor kell elmenni esténként, hogy apukát szerezzen nekem — mondja oktatólag pillantva a vöröskére. — A múlt hónapban már két apukám is volt, és mindegyik hozott nekem valamit! — szinte lélegzetet sem véve folytatja. — Most az a bácsi az Apu, akinek az a nagy piros autója van ott! — s ujjacskájával a távolba bök, fel sem nézve a nagy munkából. — Anyu azt mondta, ha jó leszek és nem hisztizek, akkor megtartjuk a bácsit, mert a bácsi nagyon jó az anyuval, és nekem is vett egy nagy macit.

     Pillanatnyi csend állt be, és csak a homokpogácsák tompa puffogtatása hallatszott, majd nagy komolyan felnézett játszótársa szemébe, miközben még a keze is megállt a levegőben két puffantás között.

     — És te? — teszi fel a nagy kérdést, sokatmondóan felhúzva szemöldökét.

     A vöröske kicsit elbizonytalanodott, majd vállát felhúzva, lebiggyesztet ajkakkal, válaszolt:

     — Hát… tudod… nekem nem olyan szép az anyukám, mint neked — szemét lesütve, megszégyenülten, halkan motyogja: — nekünk még mindig a régi apukánk van odahaza…

 

(Pest-Buda 2004-2013)

Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )