Pál Abigél : Távol s közel

Kaleidoszkópba néztem, fényes nap volt mögötte.

Hihetetlen színes képben, minden jól megfért, káprázott!

 

Most itt állok, kezem nem fog mást: lapátot,

a habos vizek mellett.

Temetem zsákolt homokba, fénytelen tűnékeny képed,

s mindazt, amit színessé tett bennem a Te látásod.

 

Oda lett játékom, távcső kell, hogy a valóságot 

messze vetítve, jó előre otthonos lehessek benne:

szürke árat visz a víz a képben…

 

Legutóbbi módosítás: 2013.06.10. @ 14:13 :: Pál Abigél
Szerző Pál Abigél 41 Írás
Kereső irodalom kedv/t/elő messzi a sűrű fővárosi zajoktól és hangoktól. Szélsőségesen veszélyes idealista, minden ezzel járó hátránnyal együtt, aki naponta kérdezi mi mit ér az életben, és hogy érdemes-e. Kissé depresszív és pesszimista hangulatú középkorú asszony, aki Godot ra vár hithű hitében nap mint nap. Kedvenceim: Simone Weil, Kafka, Pilinszky, Radnóti, Keats, és sok romantikus, Lorca, és Szabó Lőrinc, és még sokan. Szeretem az őszinte emberi kapcsolatokat, amik még tartalmasak, és nem a szokásos kliséken alapulnak. És mindent ami eredeti az emberekben, még azokban is akiket nem kedvelek. Ennyit magamról, a költészethez nem értek, ezért mindennek tudok örülni ami másoknak tetszik tőlem. Végső célom megírni azt a a könyvet ami az életről szól, de még bele sem kezdtem...