Böröczki Mihály - Mityka : Gyermekláncfű

A szára keserűjét nem szerettem,

de elharaptuk bősz igyekezetben,

a lánchoz éppen  illendő darabra,

míg két vég egy lett, szárban összehajtva,

az ágak közé befért a madárdal,

meg-megteltünk a világ illatával,

s úgy kötörésztünk sort az újabb sorra,

mintha a szívünk dobogása volna,

az egész rétet körbe kiabáltuk,

a vadvirágot játszótársnak láttuk,

de pitypangunk a serdülést kibírta,

s kis pihe gömbre könnyebbült a szirma,

csak aláfújtam, pöttyei pörögtek,

ahogy a nagy kék szárnya alá szöktek,

a csillogó fényt szétszórta az égbolt,

s az egész olyan zabolátlan szép volt,

mint két csönd közé beszorított dallam,

mi nem hallik, csak ott fészkel a zajban.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.