Marthi Anna : te

remélem most te írsz belőlem

hadd legyen picit értékesebb

4:07 van tudom mint százalék

ez is olyan túltervezett miért

épp ekkor kelek karnyújtásra

van a hajnali áldozathozatal

 

sok sort elhallgattam most is

minek faggatjuk egótlanodj

velem úgy szeretlek ott mint

ahogyan átlényegül a félelem

minek gyikolkolni és bármit

ha éppen szavaidért létezem

 

Legutóbbi módosítás: 2013.06.12. @ 02:37 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak