Marthi Anna : Levél a kedveshez

Akkor minden sóhajt ide kérek. Csöndet. Pálca kopogtat a katedrán.

Átlényegülni. Ennem kell, pisilnem kell, kiszaladnom kell. Tanárnéni!

Mindenki ül a helyén. Ma arról fogunk beszélni, a fene tudja, miről is

kellene. Mindig vannak kerülőutak, életutak, érdekes, izgalmas törté

netek a múltból. Mi lenne ha ma rátérhetnénk a jelenre. Egyszerűen:

nem megyek sehova, inkább fülelek. Helyben vagyunk. Kezdődhet a

társalgás felső fokon. Nem is biztos, hogy kellenek ide szavak, de jó

ám legyen, felvezetésnek, aztán slussz. Rém egyszerű: utána csak

meditáció egyes lecke, koncentráljunk ezúttal is, kis figyelmetlenke,

addig nehéz, míg egyszercsak megengeded magadnak afféle vágynak,

ami akkor érkezik, amikor nem vágysz semmire sem. Csak  énrám?

Nem – csak tirátok. De tanárnéni, mi vagyunk többen? Meglehet. Bár

elképzelhető, hogy magamban beszélgetek, és üresek a szívek, vagy

elálmosodott szívem egyetlen szerelme…

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1324 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak