Öl a szó. Megmérgez öntudatlan,
sziszegve, mint a kígyónyelve.
Szívet, tüdőt támad, míg szétpattan
lombos erek közt elernyedve.
Vérző garatban hasztalan tátog,
mímeli érveit, csak játszik
új köntösök alatt az új átok.
Magán sír, magán hahotázik.
Gondolat kell, ha gyógyít, ha sebez,
tiszta forrás a vagdalkozóknak,
hol a bölcsesség meghitt csendje lesz
bölcsője a vajúdó szónak,
hogy kimondva tudd azt, mi mennyit ér
haragban értünk, s megbékélten.
Építkezz, légy a szó, fenn a pillér,
s hidat tartó gondolat a mélyben.
Legutóbbi módosítás: 2013.06.23. @ 11:08 :: Seres László
Öl a szó. Megmérgez öntudatlan,
sziszegve, mint a kígyónyelve.
Szívet, tüdőt támad, míg szétpattan
lombos erek közt elernyedve.
Vérző garatban hasztalan tátog,
mímeli érveit, csak játszik
új köntösök alatt az új átok.
Magán sír, magán hahotázik.
Gondolat kell, ha gyógyít, ha sebez,
tiszta forrás a vagdalkozóknak,
hol a bölcsesség meghitt csendje lesz
bölcsője a vajúdó szónak,
hogy kimondva tudd azt, mi mennyit ér
haragban értünk, s megbékélten.
Építkezz, légy a szó, fenn a pillér,
s hidat tartó gondolat a mélyben.
