M. Laurens : Elégia a hasztalan szarkazmusról

 M. Laurens alias Lőrincz Miklós 

Elégia a hasztalan szarkazmusról

avagy

 Egy Cinikus képzelt levele a mosolygóból

 

 

 

Csalódtam maró gúnyod hatalmában,

mert kukacot találtam savanyú  almádban.

Hiába utáltattam meg magam mindenki mással,

jött egy  aljas Görény ki vigasztalni sem által.

 

Hasztalan írtam marón fröcskölő kritikát,

elővette fiókjából az undorító  humort és  fifikát,

hiába toporzékoltam, főttem a levemben –én marha –

saját utálatos testembe s lábamba belemarva.

 

Még így is akadt ki pofátlan rám mosolygott,

nem látta meg  bennem a nihilista bolondot.

Cserébe menten leordítottam a hülye fejét;

 dagadt, randa varangynak neveztem a nejét.

 

Most már, hogy végre ismét mindenki utál,

agyam helyén a korona egy szarkasztikus hamutál,

benne néhány cinizmusból sodort satnya csikkel,

végre a Mindenható Isten ismét csak reám pikkel.

 

És te , ki ezt a verset most nevemben írtad ,

– soraid közül cinkosan kikacsintva vigyorogj csak –

 savanyú pofám amúgy-sem bírtad.

 

 

 

 ( 2013. június 21.)

 

 

 

Utóhang: 

A szarkazmust Oscar Wilde a szellemesség

legalacsonyabb rendű formájának nevezte.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.06.23. @ 11:46 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )