Végh Szimonetta : Egy újabb reggel

Az utolsó napsugarak fürdetik 
Ezen az őszi reggelen az arcom,
Mielőtt végleg bekszönt a tél.
Kavé illata jarja át a levegőt
És álmosságommal keveredve, 
Tovaszáll a hűvös szellő karjaiban.
Már nem látom a nyár virágait,
Talán sosem láttam szineiket,
Csak valami illúzió ült a szemem elé.
Gondolataim nekifeszültek majd
elaludtak lelkem falai között,
Várva, hogy ismét este legyen.
Hogy életre kelthessék bennem 
Az álmatlan démon hangjait,
Újabb köröket futva magamban.

 

2012. november. 1--------------------------A nyolcadik sortól lesz vers. Előtte csak erőltetetten patetikus szöveg. Kis beavatkozással a nyolcadik sorral kell kezdődnie, a többit felejtsük el, Szimonetta. Üdv: NHI
Legutóbb szerkesztette - Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/