Végh Szimonetta : Egy újabb reggel

Nyomtatás

Az utolsó napsugarak fürdetik 

Ezen az őszi reggelen az arcom,

Mielőtt végleg bekszönt a tél.

Kavé illata jarja át a levegőt

És álmosságommal keveredve, 

Tovaszáll a hűvös szellő karjaiban.

Már nem látom a nyár virágait,

Talán sosem láttam szineiket,

Csak valami illúzió ült a szemem elé.

Gondolataim nekifeszültek majd

elaludtak lelkem falai között,

Várva, hogy ismét este legyen.

Hogy életre kelthessék bennem 

Az álmatlan démon hangjait,

Újabb köröket futva magamban.

2012. november. 1--------------------------A nyolcadik sortól lesz vers. Előtte csak erőltetetten patetikus szöveg. Kis beavatkozással a nyolcadik sorral kell kezdődnie, a többit felejtsük el, Szimonetta. Üdv: NHI