Győri Irén : Majd mások

 

 

Mosolyfakasztó tavaszt várnék.

lelkem mégis didereg

 ha mernék, talán fájnék,

 de ma ezt sem tehetem

 magamra öltöm évek gúnyáját

 csavargó sarut, mely messze űz

 lelkem lángja hidegen szunnyad, ma nem melegíti tűz,

 jégeső átitatja rajtam reszkető félelmeim,

 új lapot nem oszt az élet,

vajh durva lesz-e vagy szép és szelíd,

gubancos, foszlott éveimben mi bújik?

 Tán remény?

Mit rejteget a sors, ha életet,

 s az enyém lesz, vígan ébredek,

 vagy tévedek megint, ha örökálomra térek,

úgy is jó lesz sorsom – óh, mit vet,

 nekem már nem számít,

az sem, hogy voltam vagy talán még vagyok?

 Képzelem!

Vonszolom csupán létem, semmi kis életem,

eldobandó, fölös kacat, igézet,

jövő és élet?

olyan tán… nem is volt nekem,

majd, mások eldöntik

miért éltem

s mit ért az életem.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Győri Irén
Szerző Győri Irén 170 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!