Az elvénülő Nap
látóhatárom peremébe harapott,
s a meghízott bíbor mögött
konok, csontig hasító alkony lebeg.
*
Lépésem nyomodba zörget,
hűlt lelkem érted didereg…
*
Földre hullt az utolsó égiszikra,
talpra áll az est.
Legutóbbi módosítás: 2013.06.06. @ 17:50 :: Serfőző Attila
