Szakál Magdolna : meggyötört Időnk ha Rájuk révül

 

“Ébredj; 
bontsd ki az éj kormolt fátylait” 
Testvérem lásd behegedt 
a körénk feszül? tér 
összes sorssebe Bennük, 
és arcukban lélegzetünkr?l 
tisztul a Fagy… 
“Álmodj; 
felébred lassan az Id?” 
és pelyhes fellegeket fésül szét a szél 
kivetett fürtös percek kockája perdül… 
Otthonukká növünk.?! 
“Néha úgy hiszem 
játszik csak énvelem…” 
és teveled a Lét hogy nevessünk; 
még opálos hétköznapok 
közül is kirántja szívünk 
“De álmodom 
hogy egy napon karcsú szárnyunk…” 
majd nem töri le a Vég(zet) 
és csak Tavasz lesz … és az utak összeérnek 
és íriszük(n)ben meghal a Tél… végleg.

 

 

 

/ Áthallás D. Gy. – Az éjszaka légiói-ból cím? írása nyomán… /

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Szakál Magdolna 38 Írás
Jótanács azoknak, akik .... : Írásaim magamnak, magamról, magamból valók, így hát : "Olvassa, amit írtam, az olvasás öröméért! Bármi egyebet talál benne, arról árulkodik, amit magával hozott az olvasáshoz." / Ernest Hemingway /