Vers

meggyötört Id?nk ha Rájuk révül

  “Ébredj; bontsd ki az éj kormolt fátylait” Testvérem lásd behegedt a körénk feszül? tér összes sorssebe Bennük, és arcukban lélegzetünkr?l tisztul a Fagy… “Álmodj; felébred lassan az Id?” és pelyhes fellegeket fésül szét a szél kivetett fürtös percek kockája perdül… Otthonukká növünk.?! “Néha úgy hiszem játszik csak énvelem…” és teveled a Lét hogy [… Tovább]

Vers

Id?k ürügyén

Mi köze a szeretetnek hozzád? Fel?led, ha jön, tied az, nem enyém. Ami meg t?lem feléd, enyim marad. Több az elképzelés, félelem a valóra – a találkozások gyöngyeit id? se f?zi gyöngysorrá nyakába, máris elszakad. Utunk nincsen. Utunk a felkészülés, [… Tovább]

Vers

?szi(nte) sorok

Arany árnyalatok színesítik kedvem,?sz kezében ecset, festi fáimat,s mindent átitat az elmúlás illata(jó lenne sírni ma)de sír most helyettem felettem az égbolt,– Istenem, de rég volt: légbe forrt a nyár! –most ködök közt jár, gumicsizma lábán,zsáknyi fagy a vállán – [… Tovább]

Vers

Keményen ül még a kásás hó…

(2010) Keményen ül még a kásás hó odakint, lelkem pedig tavaszodik. Mint friss méhek, Vágyaim feléd boldogan útrakélnek, A távolból is, illatod meg-meglegyint.   S miképp parfümöd megidéz ezernyi színt, Búzasárgát, harsona-zöldet, mélykéket, E fürge sereg egy drága képet éget [… Tovább]

Novella

Őserdő

*   Furcsa látványt nyújtott ez a kontinenst átszelő utat egy világűrből készített felvételen. Sok száz kilométeren keresztül szinte nyílegyenes vonalban futott — itt-ott törte meg egy-egy sziklás hegység, vagy egy folyó kanyargása, de azt — a hatalmas, szinte félköríves [… Tovább]

Vers

Elképzelem

  lázadozó hajad, a vállaid fölötti holdat.   Panelszobám régészeti árok. Ma nem tudok álmodni rólad.   Szemeidben elfér egy megtalált ország összes lázas katángja,   szemeidbe beleillek én is, s minden szeret?, aki árva.   Mintha magam is csak [… Tovább]

Vers

Hazafelé

2012 november   Átható hideg horzsolja arcomat, A hold láthatatlan kandeláberen világít, mint meztelen fürd?z? lány dús keble a nádas parti vizeken.   Most forró csókok csendje szorít szélre, talán még keblekkel álmodni hagy, csodálom a holdat, mert egykesége ?si [… Tovább]

Vers

Hó és jég

Nap simul zord bérctetőkre,  hómezőket hímezőkre.  Ág moccan – friss csönd az erdő.  Harkály szól – sapkás kereplő.   Szél – csitulva hópihékkel kört ír s varázsvesszejével jégre – tünde-könnyű kéz, kristályfény forgót igéz.   Lenn szoknyás fák ingó karja [… Tovább]

Hírek

MEGJELENT!

Kovács Ágnes ENTERIŐR című verseskötete       Kovács Ági: készültem írni   készültem írni szép komoly verset melyben jól mondom bár nem várod – el hogy tudd   a tál s a bölcső melegét adtad lázat hűteni jégviharos nyárban [… Tovább]