Vers

November

Ezüst szálon kuncsorog a hold, Reggele zord, fogkocogtató.   Szerelmes fövenyen fehérlik a dér, Vad táncát járja az északi szél.   Veréb vacog megbúvó ágak között, Amott varjú igazgatja frakkját boldogan.   Rongy felh?k gy?lnek szüntelen, Hadaik uralják a végtelent. [… Tovább]

Vers

Holdudvarnak kapuját

*   Holdudvarnak kapuját, Benőtte a szívvirág, Lélekszínű szirmait, Könnyes álmok öntözik.   Az én vágyam az volna, Napfény süssön arcomra, Szememet fénye mossa, Ablakom aranyozza.   Szenvedtem már eleget, Szülőföldem kivetett, Megvetett az én hazám, Pedig itt szült az [… Tovább]

Egyéb

szavak

illusztráció: Feszty Árpád: Olvasó szerzetes nyolcszáz szóval megértetheted magad,nyelvtanárok mondják, de annyi is sok;ott van a testbeszéd, s az értelemmindent áthidal; szótárral előkészítettfélve gyúrt kérdésem felénél az eladóadta, mit nem is kértem, csak akartam volna; íme az emberi elme, a [… Tovább]

Vers

Enyém volt

Enyém volt anyám két puha melle, áldás a sorstól, nem tudtam kell-e, csodák születtek, a halál még holt, markomban a végtelen enyém volt.   Enyém volt egy szánkó, egy hintaló, biztonság, remény, gyereknek való, dundi kéz a padlón játékot tolt, [… Tovább]

Vers

Elvágyódás

(átdolgozott változatban)   Gyenge lábakon áll  a Bagolyvár utcai fasor; magába’ döngicsél, hűtlen hozzám a kötött forma. Város fénye élesebb, mint vidéken, erős kontraszt, parányi aljasságot érint.   Egyedül annak a bokornak tudtam hinni, amelyik a kertünkben virágzott, mivel a [… Tovább]

Novella

Undor

“Femina”, a férje szólította így, évtizedek óta nem szerette a saját testét, most meg egyenesen utálta már.       „Femina” — a férje szólította így — évtizedek óta nem szerette a saját testét, most meg egyenesen utálta már. Nézte [… Tovább]

Vers

Kiszámoló

Én vagyok te, te vagy én, úgy mész el, hogy jössz felém, és ha megjössz, kedvesem, veled együtt érkezem, ne keresd az igazát, van egy kapu, s azon át, ha hiszed, akárha nem, bezuhog a végtelen.