nyolcszáz szóval megértetheted magad,
nyelvtanárok mondják, de annyi is sok;
ott van a testbeszéd, s az értelem
mindent áthidal; szótárral előkészített
félve gyúrt kérdésem felénél az eladó
adta, mit nem is kértem, csak akartam volna;
íme az emberi elme, a sapiens, vagy inkább
a gyors világ; hisz szótárt magolni ki ér ma rá;
érzelmet kommunikálnál, elég egy mosoly,
szád görbülete mindent elárul, s a kéz
mi mindenre jó, az ujjak jelezzenek viktóriát;
kegyelmet vagy „recipe ferrum”-ot – ez ókor;
huszonegyedik században vagyunk, a gyilokhoz
nem kérnek felettes engedélyt, ölnek.
pénzért, bosszúból – de hisz az sem új!
fejed mozgathatod le-fel vagy vízszintesen,
csak arra ügyelj, mely országban teszed;
lábadról beszélni már nem is merek;
hódít az ezotéria, telepátiával kiszeded
gondolataim; az iskolás betűk feleslegessé
válnak (Gutenberg halott), elegendő, ha
karom fektetem egy nyomtatott könyvbe,
mint a „Marslakó a mostohám” filmben;
iskolareform, mert haladni kell a korral,
betűket nem rajzolunk már újságpapírosra –
okosabbak lettünk vagy elkorcsosultak?
Arany, nem hallod? eltűnt húszezer szavad!
