…csak semmi pompa, zajos menet, vigadalom. álmainkhoz nem kell altató, se díszlet, se színpad, ébren álmodjuk a tegNapokat… Dohos falak, kínzó hidegek, vonagló éjszakák. Versbe rejtett vallomás. Szeret, nem szeret. Marad. Elhagy. Egy év, két év. Száz [… Tovább]
– Humán Erőforrás Minisztérium – kérdi egy félénk női hang a telefonban – Itt a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma – válaszol a cseppet sem kedves géphang – kérem válasszon a következő menüből: 1: Közigazgatási Államtitkárság; 2: Parlamenti Államtitkárság; [… Tovább]
Szürkületi órán csendben ég a gyertya… Ócska kis papírra karistol a penna. Nehezül a fennlét, az álom kergeté… Kapukat döngetve húzna ágyam felé. Hol van már a sok hó? Mind az égbe párlott. Ünnep sem uralja a terhelt [… Tovább]
Czeglédi Zoltán: Surranók c. tollrajzához “Pajtás!… Hozom a levesed! És a várt menetleveled!… Tegnap olvasta a hadnagy, ki mehet és még kit hagynak pár napig az elfekvőbe’… – s kit visznek már… az erdőbe. … Nem könnyű ez… [… Tovább]
Először s utoljára kísértelek haza. Vigyázva, meg ne bánts, másodszor mondtad a szemembe, amit megbántás nélkül egyszer sem lehet ilyen nyíltan. Bár folytak még utóvédharcok, az volt a döntő momentum. Meg kellett legyen, [… Tovább]
életkép a XIX. századból Cinke-füzér – tollas gyöngysor, dideregve Karácsonykor fészkelődik havas ágon, összebújnak, egy se fázzon. Fönn, az őrszem azt kutatja, merre jár a süldő macska, hiszen anyja – teli hassal, kibékült rég a kakassal. Ereszről egy [… Tovább]
Esőben csillogó örökzöld hangok, vízcseppben oldott szomorúság, csipetnyi só s kész is a királylány-álom. * Akarva-akaratlanul bőröndként cipeljük az árnyékot, tócsákban csobbanó tükörképet, mi csepp csepp után hull vissza csendben téli aszfaltfoltok közé a latyakos járdaszegélyre. [… Tovább]
Czeglédi Zoltán: Mamika c. tollrajzához Száznyolc gyöngy van… Olvasómon… Elég háromszor sorolnom napjában… Így éldegélek… … Zsák-falun, hol harminc lélek – jómagam is beleértve… Sóhajtozunk… fel, az Égre. Száznyolcszor száll szent fohászom hegyek fölé, hol a vászon [… Tovább]
Kémények füstje száll szürke égen tova… Asztalra terítve a díszes lakoma. Karácsonyfa égő fénye ölel át ma. Színt fest a tájba a szobákat járva… Halld az ének hangját, érjen el a szívhez! Ünnep szava szálljon, élénkülj és létezz! Körülötted minden, [… Tovább]
Az ügy egyre bonyolódik… Hasznos információ nincs, de Berényi egyre több személyi drámára bukkan… A tízedik parancsolat Minden bűnügy egy dráma, és nemcsak az áldozaté. Rendszerint bizonyos értelemben az agresszor életútja, gyermekkora is tele van drámával, bár ez [… Tovább]
Riport Thököly Vajkkal „Mióta világ a világ, és a tudat létezik, egy kérdés megosztja az emberiséget: Létezik-e Isten? Vagy csak azért találták ki, hogy megfélemlítsenek minden népet, és ezzel az indokkal irányítsák őket? Egy férfi, ki feltette a [… Tovább]
ÜNNEP diót pucolok; béke kopogtatása bebocsátásért
Tisztelt szerzőtársak! Szerkesztőségünk nevében, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kivánok.
ÜNNEP diót pucolok; béke kopogtatása bebocsátásért
Fotó: Tumpeck György Bogáncsok A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült, előadó Bakonyi Orsolya Nyikordult a kertajtó, amikor Teréz a megrakott vékát csípőjére szorítva visszafordult, hogy behúzza maga után. Megállt egy percre, tekintete végigpásztázott a [… Tovább]
Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó Long Island – Southold I. Moyse telefonált, hogy szerinte volna egy nekem való hely Long Islanden, ha hajlandó volnék ugyanúgy „vakrepüléssel” elmenni, mint Clevelandben is [… Tovább]
Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó Long Island – Southold II. Albert bácsi, gyakran kesergett, sírt, hogy ? már miért is olyan öreg. Bántotta, hogy nem képes már a kártyás vásárlásra, hogy [… Tovább]
Wang Fu, furcsa vagy te olykor; mint egy európai, kit két fiával együtt gyötört halálra két tengeri kígyó – csak te másként vonaglasz, bár nemes egyszer?ség és csöndes nagyság rajtad nem látszik. Látszikot én sem ismerek – valóban, én [… Tovább]
* Isten, nézd a gyertyákat, hogy fénylenek, halld a gyermekek önfeledt örömét, halld, hány hálás szív dobogja az igét, örülj! Imára kulcsolódnak kezek. Aztán nézz szét az árnyékok között is! Furcsa lesz látni a sok tolókocsit, Teremtményeid ők is, [… Tovább]
láthatatlan-e ki végtelen tengeren lábujjhegyen jár?
Hideg téli este van már, hallgatom a szél dalát. Félhomályos kisszobámban gondolatom messze száll… Felderengnek régi képek: Most karácsony közeleg. De jó is volt réges-régen, mikor voltam még gyerek. Lengyel Jolán Százhalombatta
népdalra Fenn, a csíki havasokban bánja, kinek szava sok van. Hallgat ott az ember, szikla… Meg akinek szíve tiszta. Hosszú élet, nehéz kenyér, elakad a szán, a szekér. Prüszköl a ló, új a zabla, itatni járnak patakra. Patak folyik [… Tovább]
Czeglédi Zoltán: Mariska néni c. tollrajzához – Kisasszonkám!… Látja, lelkem?… Hogy’ öregszem: összementem… Hajnalt’ kelek, fekszem Holddal, magam lettem vendégoldal… – Apjuk? Őt rég eltemettem Tudja, hiszen emlegettem… Nem úgy van, mint volt ezelőtt… Gyűrűznek a [… Tovább]
Meggyógyul a Világ, hiszen eljött a nap, a perselyek megtelnek rendre, s végre jut egy nagyobb falat. Közönybe fullad a harag, vagy,mézédes varázsba csobban, én is őrizlek idebenn, mindig, s egyre jobban.
És az igazsággal, hogy vagy, mondd, Wang Fu? Tudsz valamit? Szólj, akkor tudom, van igazság. De én folyvást hazudok, bár reménykedem: miként karóra futó növény – az igazság körül kerülgetek egyre kisebb körökben. Az igazság veszélyes. Fél életünk feleslegessé válhat [… Tovább]
Hirtelen ragyogással sütött ki a nap. December huszadika van. Kék szemeivel néz le ránk az ég, mintha mondaná: talán nem sokáig láttok, hisz itt ez az átok, amit megjósoltak a mayák, kőbe vésve őrzik ős hieroglifák, dacolva idővel, természettel, [… Tovább]
* Az öröm, hogy rátalált erre az emberre, aki nem hazudozik neki, nem ígér semmit, elmondja, hogy családban él, a felesége jó asszony, csak elpilledt a kapcsolat. Az egyik fia már végzett jogász, aki [… Tovább]
˝Aki barát, szeret: de aki szeret, nem mindig barát.˝ Seneca * Nagy nemzetközi konferenciára voltunk hivatalosak a régióból. Károly és Paulo voltak a társaim. Károly komoly fiatalember, nagy tudós lesz belőle. Biztos vagyok benne. Az a [… Tovább]
Maroknyi a jókedv… Eredendő magány. Csábít sok kis csillag, Szél tartja a hátán. Eltévedtem ébren, Kitalál az álom. Irigylésre méltó Vakon a világom. Isteni sugallat Repült át felettem… Álomból is kelve Gyengéden szeretem…
Czeglédi Zoltán: Időzés az időtlenben c. tollrajzához Sziklán ülök, fenn a parton, tenger` hab zúgását hallom szirtek között, s hogy’ vajúdnak hullámok, ha visszahullnak. Alattam korallsirályok köröznek, csepp vér szivárog sarkamból – kagylóra léptem túlnan a sós, zöld sekélyben. [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!