Parancs
Lant a létezés,
feszítsd húrjaira ujjad!
Szapphó ágaskodik bennem, majd
tüdőmet mély lélegzetre nyitja.
Vers
Isten vetetlen, kemény
ágyába vackolódom, ha versbe –
mindentlátó szeme parancsol
magamig levetkőzni.
Pilinszky emlékére
Fényedet tanulom,
ahogy Istennek ajánlod
szomorú-szelíd
sugaraid
Legutóbbi módosítás: 2012.12.15. @ 21:37 :: Csák Gyöngyi