Rituális pazarlásba kezdtem. Égettemgyűrtem lépteimet Pesten, át a Váci utcán, át a hídon Budára, át a kétkedésen, fiatalságon, utána meg azért, mert kívántam, kértem, keserű csókokért, az undorért, értem, azért, mert sosem tetszett benned, mert belém lehelted, és én magamba szerettem. [… Tovább]
Itt ülök, csillámló szemekkel, mintha fenn, s mióta készülök, hogy elmondjam neked – bizonytalan vagyok, hogy eddig éltem-e, hát el kell mondanom, mert ki tudja meddig mondhatom, s tudva kinek, egy képbe szőve, mely erősebb nálam, s megmarad: [… Tovább]
József Attila nyomán Szellő, hogyha volnék, megcirógatnálak, szoknyádat libbentvén suhannék utánad… Majd mint tünde napfény megcsókolnám vállad, szárítgatnám arcod, mikor könnybe lábad. Felhő, hogyha volnék, rád adnám subámat, tarlókat áztatnék, ne törje a lábad, aztán forrás lennék… megitatgatnálak, sebeid [… Tovább]
2012 november Bársony testek öltenek rám nyelvet, száraz karcos keskeny lapátok, burkomban tétován turkálok, harcomban sebek öltenek testet. Nem vérzek a seb vagyok maga, s a fegyver is magam ellenem, ki húz ki a csávából engem, vér elmarad ok [… Tovább]
mindig kézen foglak követlek csak az alkalomra várok fuss! akkor is megtalállak a perceket én tettem órákká lomha málhákkal a hátamon az összes embert megkísértem már nem tud senki kordában tartani: növekszem ki vagyok? figyeld a hangot ott… [… Tovább]
