Péteri Judit : Autosensibilisatio

Nyomtatás

Rituális pazarlásba kezdtem.

Égettemgyűrtem lépteimet Pesten, át

a Váci utcán, át a hídon Budára,

át a kétkedésen, fiatalságon, utána

meg azért, mert kívántam, kértem,

keserű csókokért, az undorért, értem,

azért, mert sosem tetszett benned,

mert belém lehelted, és én magamba 

szerettem.

Rituális pazarlásba kezdtem. Eltörtem,

sodródtam, belélegeztem az

éjszakák könnyfakasztó szagát,

a Gellért Szállót magát, a mocskot,

és a ráhányt összes csillogást, a Duna

tükrén ringó zaklatott elmúlást, a

jelent, benne a múlt szédülését,

bágyadt émelygést, s a lüktetés két szál

cigarettáját.

Rituális pazarlásba kezdtem. Gyújtottam,

görgettem, elmerengtem egy szétmálló

függőség kálváriáján, villamossíneken,

banális rímeken megrepedt járdán,

tíz fokban térdeplő csövesek tenyerén,

a sosem volt te meg én kényszerén,

és hiányod felizzó hamuján tovább, mert

ebben a slukkban az egész világ vagy

felöklendezve.