A hideg átüti a ruhát. Mint egy hegyes t?, a csontodig hat, kattan a konvektor, odakint úr a fagy. Ezrek alszanak az ég alatt, otthonuk egy utca vagy a pad. Közben a hazugságok emésztik el magvadat. Remény a [… Tovább]
– Mi történik? Valaki, vagy valakik elvesztették a józan eszüket! Lötyög a rekesz, amibe beraktak, pedig alig négy esztendeje alszunk csupán. Olyan bágyadt vagyok, szinte kikókadok függőleges hálótokomból. Vembi és Kece, mi az a rettenetes világosság? Valami kaparászást is [… Tovább]
Czeglédi Zoltán azonos című tollrajzához Arcáról a gyűrött felleg, szeméből a Pont világít, hatalmat küld át feletted, vonz s taszít egy más világig. Kalapja semmibe nyúlik, árnyék szegé nyűtt szigorát, szipkájából parázs hullik, rég megitta akós borát. Sorsára, [… Tovább]
Angyal-árny lebeg a kopottas falakon, Hiszekegy imák, féltés az ajkakon, megtérő szavak. Mirhaillat leng, az égen ünnep-fény, ember várta jöttét, születő remény, szeretet fakad. Felsír a gyermek, levegőt kap végre, világra jött ma az új üdvösségre, Isteni javak. [… Tovább]
A sajtbiznisz c. alatt Avi hiányolta a hollót a sajttal. Nos, pótlom az elmulasztottakat! Sajttal a csőrében varjú volt, nem holló. (Ha a holló beteg, ő a hollópótló.) Egy nyelvet beszélnek, károg mind a kettő, és koromfeketék. [… Tovább]
Vakon követtelek, mert vakká tettél Látók között az egyetlenegyet. Álmodoztam rólad s megteremtettél Önmagadnak, hogy semmivé legyek. Éltet a tudat, mint bűvös varázsszer, Hogy vagy. Egyszer sok, másszor meg kevés. Tudom, őskövületnyi szárnyalás lesz Az ájulásig tartó lebegés. [… Tovább]
Portrém kiegészítéseként Útban hazafelé Koosán Ildikó Tél. Kés? délután. Nem. Inkább már este. A Nap bágyadt téli fényét ma korán takarékra vette, hamar sötétedik. Hideg van, fagyos, sietnek haza fürgén, szaporán az [… Tovább]
Felnéztem, s a lány ott állt az ajtóban. * A kutya vakkantása ismerőst jelölt. Felnéztem, s a lány ott állt az ajtóban. A kutya meg boldogan csóválta a farkát mellette. Nehéz nap után voltam, fáradt, törődött, [… Tovább]
Ha világom kell kibővítenem, hát történjen meg a világ velem, és hagyjam, hogy a körbe emberek, a napjaimba keveredjenek, hogy mindőnk kútját merje ki a szó, és csöndünk legyen kitapintható, hogy megnyújthassam, ami hátra van, a többiekhez lélegzem magam, s [… Tovább]
ó karikás mindenség tenyeredet központozzák érdes ujjbegyek dunyha-meleggé simul megfutamodásom serény vekker harsonája ébreszt az éj közepén kihűlt radiátorok sorfala 36 fokos észmelegítőm vagy álmodtam fogok álmodni mert hozzád bújtam
