Seres László : Te…meg…én

2012.12.11. Seres László Vers 14
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Vakon követtelek, mert vakká tettél

Látók között az egyetlenegyet.

Álmodoztam rólad s megteremtettél

Önmagadnak, hogy semmivé legyek.

 

Éltet a tudat, mint bűvös varázsszer,

Hogy vagy. Egyszer sok, másszor meg kevés.

Tudom, őskövületnyi szárnyalás lesz

Az ájulásig tartó lebegés.

 

Szomjazom. Már nem is kérem számon

Túlcsordult vágyaimat a szádon

Kétségeimért szívedbe oltva,

 

Mintha mindig együtt éltünk volna

-Anyáink féltve viselt terheként-

áldott állapotban te…meg…én

 

Legutóbbi módosítás: 2012.12.11. @ 13:33 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.