Vers

Válás

Mikor a MI szétválik s a TE magamra hagy az ÉNre a csönd rácsücsül a MIből az EGÉSZ csak nem teljesül S mi BENNÜNK élne még az EGYből az is szétszakadt s egy MÁS ÉN belőlem hátad nézve rád kacsint [… Tovább]

Vers

A Requiemhez

Czeglédi Zoltán: Egy érzelem szimfóniája c. tollrajzához Mára már belátom… Hibáztam – elhagyott. Jegeces iszonnyal éltem át pár napot. Üvöltött… “Mért lettem, óh én a Vénusza!” Verseit féltette? Nem értem, oly kusza… Televény, regényes immár az életem… Könnyeim összetört tükrökben [… Tovább]

Kisregény

Ahogy én látom Amerikát 12.

Saját fotók – a boritót tervezte és összeállitotta a szerz? fotóiból Cservenák Ildikó “TISZTA AMERIKA!”       A nyári jólétem Clevelandban hamar elszaladt, hazatért Hilda néni, majd jöttek az ?szi séták, a hosszú, sötét esték mellette.       Hazautaztam a [… Tovább]

Vers

…és zuhanás

  Közénk zuhantak a tegnapok. Az idő szánalmasan dobban. Arcunkon kihalt otthonok rajzai. Az ágy hideg. Az asztal üres.  Szemünkben jégtáblák úsznak, szívünkön ólomnehéz forgolódások. Merre? Hogyan? Hova? Tovább? Egymagunk maradtunk…  Te velem. Én érted.  és a csend…   Ketté [… Tovább]

Írások

Wang Fu – hát kell neked

  Wang Fu – hát kell neked a folyamatos önmeghatározás? Ha nem bízom magamban, akkor kell, mert kihasítom magam a világból, úgy kapaszkodom belé, mintha eltaszítanám; és mire sikerül ez, megérkezik a bűntudat, mert elkülönültem, és igyekeznék vissza, ezzel meg [… Tovább]

Elbeszélés

A kurva 1. rész

*  Már hajnalban felébredt, mégis pontosan látott körülötte mindent a szobában. A felkelő nap fényei olyan sikerrel próbálkoztak szétfeszíteni a redőny réseit, hogy bár nehezen, de sikerült bejutniuk. A szemét csak alig résnyire nyitotta ki, szinte nem is érzékelt semmit [… Tovább]

Vers

METAMORFÓZIS

éj leple alatt – szivárványhíddá lettek – tegnapi szavak   illant fonódott – mára elszabadulva – űzi a gondot   így ért a hajnal – megfellebbezhetetlen – hűs sugarakkal   templomnyi csöndben – fénylő árnyéktakaró – levél se rezzen   [… Tovább]

Írások

hídfőnél

*   Álmodtam róla, nem is oly rég nem feledem, eleven még. Tóparton járunk, a táj beszél – távolban csónak, enyhülő szél.   A jó barát szól: „Este jön, pihenjünk meg e vén kövön!” Előttem jár bohóckodón, mint Chaplin pózol, [… Tovább]

Vers

Parancsolat

Nagy zsákba bújik fázni a hideg, csupasz ujjakkal nyújtóznak a fák, a napfény ráérősen érzi meg, hogy ellopdosták zöld lombozatát.   Az emberek se kérdezik, minek jár össze-vissza annyi nagykabát, pedig csupán az Isten didereg, míg kék bolygója vackaiba lát. [… Tovább]

Vers

A Liba

  El?szó:  Ez mind csupán ostoba gágogás! Mi már csak tudjuk !  ***  Sokan hiszik rólam, hogy ostoba vagyok, hiszen sokszor és sok mindent rájuk hagyok. Hiába gágognék okosakat nékik, a libákat úgyis, mindig csak lenézik. – Állj csak be [… Tovább]