Király Valéria : hídfőnél

*

 

Álmodtam róla, nem is oly rég

nem feledem, eleven még.

Tóparton járunk, a táj beszél –

távolban csónak, enyhülő szél.

 

A jó barát szól: „Este jön, pihenjünk meg e vén kövön!”

Előttem jár bohóckodón, mint Chaplin pózol, várakozón.

Figyelem, érzem fontos neki. Kedvét nem szegném, hadd mondja ki…

Negyvennyolc napja ösztönöz, most kalapját fogva rögtönöz.

Hangot keres – morgó medve! Sejtem szavát, ám teljék kedve…

„Megtennéd–e? Légy könnyedébb és írj tovább – a kedvemért!

Van mi adott – szó, gondolat a szívhez szól, nem ér falat.

Emeld a hangod bátrabban fel, lesz aki érti, s visszafelel.

Más úton járunk holnaptól már – én itt pihenek, de lesz, aki vár!

– E vén kő! – S huncutul odales, majd folytatja – Tetszőleges…

csend, esőcsepp, egy félhomály, halk fuvallat, megszokott táj,

a gép, min annyit írsz nekem, a tér – lehetőség neked.

– Cohen! Ő varázslatot tesz veled és Brahms zenéjét se feledd!

Te majd tudod mi jó neked, én itt leszek, ha elképzeled!”

 

Várok… humort, bűbájt – mi volt,

mást dúdol, a Bensonhurst bluest…

Az álom elszáll oly hirtelen,

s visszatér az emlékezet.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Király Valéria
Szerző Király Valéria 40 Írás
"Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni az egyszerű embereknek." [Móra Ferenc]