Hónap: 2013 január

                                                                 Az egészet írod felül, ahányszor                                                                  valamit hozzáteszel. Lehet, csak egy                                                                  árnyalattal lesz gazdagabb, egy addig                                                                  homályban hagyott részlettel [… Tovább]

Czeglédi Zoltán: Viseltes ember c. tollrajzához Hangyákat nézek a vajon… Szalvétán… Darab kenyéren. Kismama ült itt a padon – tavaszt hagyva napsütésben. Áldottan, már nagy pocakkal – rövid álom, hosszú éjjel –  szeme sarkán szarkalábbal sétálgat a csemetékkel. … Ímmel-ámmal [… Tovább]

  Ágak sűrű szálkái közt fehér csend és magány.   A halál rejtőzve, mint a macska, vadászni készül, s egy vén uzsorás gémberedett ujjakkal ki nem mondott szavakat számol.   Megint jó éve volt. Sok volt a csend, sok volt [… Tovább]

    Ma erőtlen vagyok, lényeg nélküli, s ezen okok miatt választásom annyi, mint a deszkán álló apró szerepét még épphogy eljátszó öreg statisztának. Szívem ritmusosan zavart, össze-vissza verdeső, bértapsnok, klakker, kényszeres élet-dublőr testem többszörösen javított díszletei között. Részegülten szeret, [… Tovább]

Czeglédi Zoltán: Huszár c. tollrajzához Március van… Lobogók közt bandéroztunk nagy csapattal… Sujtás száz szám’ a mentéken – villogtunk csákóval, karddal! Hajdan?… Óriás-kerék mellett – ringlispilen ültem lóra, d’előbb mint óvodás pityke rárózhattam szívdobogva. Szorítottam seprűnyelem – kancámnak kóc volt [… Tovább]

Mindenem van, de senkim sincs. Most jövök rá, mekkora kincs,   ha köröttem létez’, belőlem lélegez. És együtt a lélek, most már a lényeg ez.   Megtanultam, mert tanul az ember, hogy nem tesz semmit, csak tartja szemmel…   Magányban [… Tovább]

        Nézd, a fák sem úgy hajolnak már, ahogy Isten a világra rajzolta őket, csupasz testük sír világtalan álmok súlya alatt. Törékeny ágaikból fények bomlanak. Estlepke születik a bábból, fázva takarózik ki az alkony sűrű, néma homályából. [… Tovább]

                                                                Zavarba ejtenek a végletesen                                                                 ellentétes érvek. Mintha múlhatna                                                                 bármi is azon, hogy alkalmaztam-e                                                                 az elvonatkoztatás műveletét,                                                                 amelyről elsőként Arisztotelész                       [… Tovább]

    Avas gondolatok pokla ítél arra, hogy kárhoztatva, időn kívül élj. Fejed tenyeredbe ejted, mintha más nem tartaná, a vessző sem, pedig mindig mondtad — a szöveg lelke a központozás — Kővé dermedt múltad s lávafolyam jövőnk, jelenem örökös [… Tovább]

Nagy zajt csapott… El is lett törve. S ezer szilánkja gurult a földre… Közé lábam csak óvatosan lépdel. Üveg simul hozzá, onnan bőrt tép fel… Mulatságos lehet, csak ennyi tartotta… A vért, mi most kúszik talpam alá folyva… Ily gyenge [… Tovább]

Czeglédi Zoltán: Merengő akt c. tollrajzához     Szeretetre, nem gyönyörre vágyom, s lelkem összetörve! Színházba – villogni kellek… Megyek, hisz mindent fizetnek. Nagy társaság, úri muri… Tivornyákon krampampuli. Folyik a sör, a pálinka… Kifordult e világ, mintha esze menne [… Tovább]

Czeglédi Zoltán: Utolsó támasz c. tollrajzához     Galambősz – csakúgy, mint lelke… Sirályként vágyna tengerre, ám itt vénült, falujában – fúrt, faragott oskolákban. Mindenes volt, karban tartó – kezében a kasza, sarló megjavult mint kocsikerék… Urak mondták: – “Igen [… Tovább]

                                                                 Mindenkor tartózkodtam a hallatlan                                                                  szavaktól. Miért akarna túlozni,                                                                  aki a legnagyobbat érinti meg                    [… Tovább]

Czeglédi Zoltán: Márta néni c. tollrajzához     Rázzon ki a hideglelés!… Átlátok rajtad, mint szitán! Látom, ami vesztedre tör, s lopva sírba is taszít ám! Csont és bőr vagy!… Kelés kínoz?… Térded reszket, vacog fogad? Csak szedegesd – mint [… Tovább]

Sörsorok margójára (18+)     Aludni készül a csend Lámpák fénykévéin Meg-meg dobban az estharang – Úgy kéne, hogy ne fájjon De az ócska cipzáron Céda szája vérzik   Szegény A kéj bíbor horgán Fennakadt…

Czeglédi Zoltán: Juli néni c. tollrajzához     Ó, fiacskám!… Ha azt tudnám!… Eddig mennyit énekeltem? Hangomnak, ha szárnya volna – ma is röptetné a lelkem. Rég elkopott… Síró fazék… Virrasztunk a temetőben… Hajh, szép idők!… Asszonykórus! Pártában meg főkötőkben… [… Tovább]

    Ahogy jött egy felhő, úgy hullott majd alá… Fehéren borult le, az út porára rá… Sötét lett a nappal. Fényesek a lámpák. A jeges patakból szemembe törve át. Magányos a lélek, magányosan ballag… Hosszú utat tett meg, ismét [… Tovább]

Czeglédi Zoltán: Emlékek között c. tollrajzához     Ózdról, de nem Magyarózdról…mesélhetnék – Uram, Isten! Lábra kapnék pár jó szótól… Erőm?… Köpni?… Nyelni sincsen Rák, tüdővész… Szilikózis után “szültem” … Vesekövet, s kaptam olyan gyógyszer-dózist – szemem foglya hályog-szövet… Gyermekként [… Tovább]

Czeglédi Zoltán: Elég! c. tollrajzához     “Elég már, Te!… Bivaly borja! … Többi úgy: rendőrök dolga…!”   Arca szürke… sápadtra holt, pohár mellé tölti a bort… Hústorony bár, keze remeg: egyet ütött, s kapott… hetet! Kasszát rabolt egy karatés [… Tovább]

                                                            Hiba volt szóba hoznom az Öregnek.                                                             Most, hogy az emlegetett megjelent, már                                                             egy flashmobhoz is elegen lennénk                                                             a kapualjban. Önök ketten persze                                                             máshonnan érkeztek célba –- vagy csak: [… Tovább]

(születésnap)     Szeretném, ha ujjaid történeteket írnának hajamba. Csókokat hátamra, majd ajkamra kívánok. Összebújást. A legnyersebb igazságot mondd, vagy a még hihetetlenebb hazugságot, például azt, hogy a világ legszebb asszonya vagyok, hogy határtalanul szeretsz, ilyen egyszerű dolgokat, monoton, másnak [… Tovább]

Czeglédi Zoltán: Lét-idegen c. tollrajzához     Megmondtam… Ne álljon arrább… Valaki… föntről egy baltát sodort le – vagy ács-szekercét. … Halottunk még el se vitték. Mit tegyek… Az egy fiam volt… Bánhatom, hogy annyit unszolt: “Apa, rajzolni szeretnék!” S [… Tovább]

Czeglédi Zoltán: Tavasz c. tollrajzához     Lebegek… Ma úgy ébredtem, csupasz virág lett a lelkem… Csókoktól lágy öleléstől. Mintha most jönnék a Fényből… Anno zavart, feszélyezett – annyi férfi környékezett, álmodoztam, mint egy csitri – magam akartam kinyitni szűz [… Tovább]