Pásztor Attila - Atyla : Feddés?

Czeglédi Zoltán: Márta néni c. tollrajzához

 

 

Rázzon ki a hideglelés!… Átlátok rajtad, mint szitán!

Látom, ami vesztedre tör, s lopva sírba is taszít ám!

Csont és bőr vagy!… Kelés kínoz?… Térded reszket, vacog fogad?

Csak szedegesd – mint a gyermek – színes, apró bogyóidat!

Citrom vagy az aszkorbinsav – melyik, ami a fán terem?!

Jóember! Jövőd sejthető!… Meddig élsz holt gyógyszereken?!

Számonkéred mi dolgom itt?… Hogy?… Holtakkal cimborálok?!

… Krisztust hiszem fönn a Napban – rajtam nem fog tűz sem átok!

Hová tűnt a Szellem?… A Hit!… Tudok, s nem félek… Ördögöt!

Süveghegyen túlra látok, múló testben meg nem török!

… Akarsz élni?… Bizony mondom… Istenbe bízz! Kérd, s megsegít!

Terített asztallal kínál, és – mint tudjuk – ki is terít!

Minden áll!… Az elme pörög!… Mint az anyag és a bolygók!

Földet pisla csillagok közt milliót találsz hasonlót!

Élhetsz testben… Test nélkül is!… Identitásod ma: ego!

Sors-kockáidból az látszik, felnőhetsz – de húz a dedó!

Elég egy pont, gyönge láncszem – fúriáknak nyitott ajtó,

s energiád úgy süvít ki, magad leszel Vég-óhajtó!

Táplálkozz Nap kincseivel, ima köszönt Rád s a gyógyír…

Nem vagyok eb- , se lódoktor!… És hogy élünk, az a jó hír!

Tanácsom’ ha megfogadod, örülhetsz még javaidnak,

javasasszonyok füvei – ígérem, hogy meggyógyítnak!

… Influenzát?… Kas-virággal – tudták még a nagyapáink!

S hol eget ver híresztelés, ott születik meg a pánik!

Rokkant nyugdíj?… Alamizsna!… Adják, mint a védőoltást!…

Hét generáción hathat, erről hírt nem hozhat postás!

Csak a legyöngített lélek – szól a TV s a rádió,

dáridóktól felejtődött, mire jó a mák, a dió!

Kezed remeg – nyárfa-szégyen! – idegpályád szigetei

ha csupaszok – olaj nélkül – poharadat sem emeli!

 

Táltos elődeink tanát őrzöm, de az időm kevés…

Tudod, a halál sem végső… S lelket ráz a hideglelés!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985