– Repülünk Gyuszik! Még sohasem voltam ilyen magasan, amikor rengeteg idővel ezelőtt elindultunk a lejtőn lefelé – meg sem próbálnám megbecsülni, hogy mikor -, azt hittem sosem érjük el azt az áhított mélypontot, ahonnan már csak felfelé [… Tovább]
Hiba volt szóba hoznom az Öregnek. Most, hogy az emlegetett megjelent, már egy flashmobhoz is elegen lennénk a kapualjban. Önök ketten persze máshonnan érkeztek célba –- vagy csak: [… Tovább]
(születésnap) Szeretném, ha ujjaid történeteket írnának hajamba. Csókokat hátamra, majd ajkamra kívánok. Összebújást. A legnyersebb igazságot mondd, vagy a még hihetetlenebb hazugságot, például azt, hogy a világ legszebb asszonya vagyok, hogy határtalanul szeretsz, ilyen egyszerű dolgokat, monoton, másnak [… Tovább]
Czeglédi Zoltán: Lét-idegen c. tollrajzához Megmondtam… Ne álljon arrább… Valaki… föntről egy baltát sodort le – vagy ács-szekercét. … Halottunk még el se vitték. Mit tegyek… Az egy fiam volt… Bánhatom, hogy annyit unszolt: “Apa, rajzolni szeretnék!” S [… Tovább]
Czeglédi Zoltán: Tavasz c. tollrajzához Lebegek… Ma úgy ébredtem, csupasz virág lett a lelkem… Csókoktól lágy öleléstől. Mintha most jönnék a Fényből… Anno zavart, feszélyezett – annyi férfi környékezett, álmodoztam, mint egy csitri – magam akartam kinyitni szűz [… Tovább]
