Claude Monet: Argenteuil c. festményéhez Szajna hív e szelíd partra… Két hajónk – szellőn ringatva fecseg, s locsog vasmacskákhoz, felhőt csikland erdő. árboc… Argenteuil kőhajtásra Párizstól – lelt ifjúságra, s nyaranta-szép hétvégeken futamot ajz sportversenyen. Bámész sereg – [… Tovább]
Mindnyájan ismertük a brutális lovagevőt, a hétfejű sárkányt, aki folyamatos önátszerveződéssel három, kettő, majd egyfejűvé cserélte le fejtúlburjánzását. No de hogyan is történhetett maga a folyamat? Talán naiv elgondolás, de hacsak nem vedlik állandóan, akkor nem változik valami ennyit. [… Tovább]
arcokat látok kinézni a múltból köztük annak a lánynak arcát is kit egyszer megmutattam neked téged megölt a rák s az a lány is több abortusszal van túl mindenen miközben a fényképeket nézegetem és a szemekben [… Tovább]
Groteszkbe fordult szavad tükörképét veri vissza,a csipkén fodrozódó tó szemérmes vize. Cseppenként szórja, visszhang ruhába öltöztetett személyes üzeneted. Lapulevélen, hívó cédulára, cirádás meghívót barnít az egykori tűz felbugyborékoló emléke. Ékes képek, fazekas korongon forgó, még nem száraz [… Tovább]
összevarrt a száj sivatagi minden éjszaka libasorba hajszolt perszónák1 majd’ mindenütt nincs már kapu az ég felé nincs kegyelmi pillanat az önimádat leküzdhetetlen minél zabolátlanabb a bűn a mindenki-ellen háború minél arcátlanabb a bűntudat annál [… Tovább]
Az örökkévalóság elkezdődött. Csinnadratta nélkül. Látom, milyen az álnok, olykor rövid pillanat boldogsága. Elemezném önmagam, s téged is boncolnálak, de felteszem, ez lényegtelen ilyen állapotban. De milyenben is? Körülnézek. Először kíváncsin, majd egyre unottabban néz [… Tovább]
Platón kapualja Először s utoljára kísértelek haza. Vigyázva, meg ne bánts, másodszor mondtad a szemembe, amit megbántás nélkül egyszer sem lehet ilyen nyíltan. Bár folytak még utóvédharcok, az volt a döntő momentum. [… Tovább]
Lexikon, önismeret, más ismeret, kiismerés… Kiismerték! Mondhatni felgöngyölítették lappangó, nem militáns forradalmárságát. Hazaszeretete nem mellékesen forr benne. A kifejezetten kifejezhetetlen. Patriotizmusának melléktermékeként egyértelműen nem kedveli a diktatúrákat. Emiatt kénytelen volt végigjárni egy letiltott tor-túrát, bakancs nélkül. Mások [… Tovább]
* Gyón egyben van Dabassal, az meg Sárival. Sárit könnyű megtalálni, mert Bugyi alatt van Borzas, azután meg Sári. szellemi tarisznya-rákok másznak visszafelé az időben homlokuk mögött nem gyakran billen félre a sötét útjelző táblák mutatják Sáriba Bugyin és [… Tovább]
gitárja szólt vele dalolt dúdolt a múlt tekila bum bum tekila tekila bum hajóztunk épp Kuba felé a trópus zenélt azul azul azúr dalát víg ritmusát hozta a szél a szél tekila bum bum tekila tekila bum [… Tovább]
A tájat liánként körbefonja A sunyi színlelés A csend Az ordas csend Lassan mindent a szájára vesz Vajon evett volna az almából Ádám, Ha Éva tőle kérdi: Mit vettél rajtam először észre? A vonzó tekintetemet? Vagy azt, hogy [… Tovább]
A közvilágítástól csupa fény minden, és onnan fentről, egyre szaporábban csak jégvirágok szirmai nyílnak. A hó vakító fényárt zúdít a túlzottan kivilágított városbelsőre. Jégcsapok egyenetlen hosszúsággal lógnak alá. Egy dermedt madár pottyan mellé, de nem vonja el a figyelmét [… Tovább]
András nyelt és megint csak nyelt, mint ahogyan általában szokta, hiszen József létére lemanfrédozták, pedig ő egyértelműen Marcell, és ez az egész, ahogy van kibírhatatlan. Befelé sírt izidorságában, amiért őt, az egyszerű Guidót így ki lehetett gyulázni. Világosan [… Tovább]
A napokban belekukkantottam a hírekbe és ismét leesett az állam. Lehet olyan szarinmámoros kábulatban egy diktátor, hogy orosz&kínai Whitening Protect-tel pro(fil)aktivált fejét rakétafogsorral vicsorgó oroszlán szájába dugja? Nem gondol Kadhafira, Szaddam Husszeinre, és az utólagos igazolást kizáró [… Tovább]
Benő aznap rútul kifáradt. Jobbra-balra kilengve — mint egy kövér kacsa — fáradtan böfögött, de a megnyugtató otthonszagtól átitatva, egészen felszabadult. A kulcsát belegyömöszölte a zárba, elfordította, és benyitott. Életének párja éppen a komolyság szobrát próbálta mintázni. Ha zsűrizték [… Tovább]
Ferenczy Károly festményéhez 1903 “Egy vonás, s más színt keverek!… Csont-fehérrel a fellegek elkészültek, de a nyírfa túlságosan világít… S a gólyahír – emitt a dombon… Az is vakít… Ki se mondom… Fáradva tartok palettát – temperának, ami helyt ád… [… Tovább]
ereszkedő népdalra Renoire: Meztelen lány mellett szénaboglya Árokparton kaszált virág, Egekbe a szívem kiált! Száradjon el, mint a kóró, Aki csak hozzád hasonló! Száradjon el keze, lába, Amér’ taszított romlásba: Leszakította szívemet, Mikor szalmára fektetett! A Jóisten verjen olyat, [… Tovább]
A Hold teljes pompájában vonult az égbolton, mígnem egy csapat pajkos felhő belékötött. Addig-addig incselkedtek a kerekded éji lovaggal, hogy az beadva derekát, a langyos tavaszi éjszakán bújócskázni kezdett közöttük. Péter épp ekkor fordult egyet ágyában, [… Tovább]
Kötéltáncot járok sötétben a lét és nemlét határán. Magamra vagyok felfeszítve, magammal állok ádáz perben, és a jelen sivárságán csak néhány emlék fodrozódik, mint horizonton eltűnő hajók. Néha-néha megkísért egy-egy kósza színnek fakó árnya, olykor-olykor felgyullad szememben még a [… Tovább]
Még mindig nem jön, én meg mintha ide- ragadtam volna, pedig rég elfogyott az összes mondanivalóm Carlnak vagy a professzornak. Amúgy is kerülik [… Tovább]
fotó: Orbók Ildikó Éppen a babáimmal játszottam, amikor anyukám szólított. — Kislányom, itt a tejeskanna, meg a pénz, hozzál tejet a csarnokból, a boltból élesztőt, és kenyeret a pékségből, holnap reggel kalácsot akarok sütni, és elő kell készíteni. [… Tovább]
Mindig ez a nagy sakkjátszma Mindig ez a fagyos suhogás Valami már rombolja A nyár bázisát És a kaotikus Egyre jobban testet ölt
Ferenczy Károly: Hazatérő favágók c. festményéhez Vállukat az erdő súlya, kocsiderék rúdja húzza. Lefelé, faluba mennek, kakukk szó töri a csendet. Petrence, olykor egy ágas kerül haza, mint kútágas, s ahol asszony-öl vár régen – mi járna férfi fejében? [… Tovább]
Riport Murák Tiborral Mesélek, de amiről mesélek, nem mese. Egyszervolt, hol nem volt, volt egyszer egy hetilap. Ezt a hetilapot úgy hívták, hogy Magyar Ifjúság. A hetilap rendszeresen közölt verseket, hasábjain bemutatkoztak induló költők is. Egyszer az [… Tovább]
Hiheted-e Hogy míg belebukik az őszbe Minden majom mellett Őrangyal áll? Hiheted-e Hogy esés közben Egyszer Ádám és Éva Majd újra Felragyog? _____________________________ * József Attila: Reménytelenül
Egyszerű dal Hol van Hol van Hol van a lány Dallam volt ő egy vágy zongorán Billentyűin szimfóniát Úgy játszanék szimfóniát Szívnek szóló szimfóniát Behunyt szemmel szimfóniát Álom Álom Álom a lány Lassan Lassan Ébredezem Üres az ágy [… Tovább]
Drága Dédi! Fenn a magasban ritkán viszik az angyalok a híreket. Oly rég elutaztál abba a távoli, ismeretlen országba, hogy azt hihetnéd, már a feledés homálya takar. Dédi, ne hidd ezt, Nagyi sokat mesél Rólad, szívében élsz, amíg szíve [… Tovább]
Zenetakácsok, Kottatartók, üres lapok, Láthatatlan szálak, Néma hangszerek… Talán csak egy frakk, Talán csak egy stopper, Talán csak egy tüsszentés Nem enged a Teljességhez Közelebb jutni. Hallgatnánk a csendet. De csak John Cage léptei kopognak [… Tovább]
Világpénztárnál Tábornok mérlegel Tara… brutto… netto Aztán A kérdésre Hogy lehet-e a veszteség Néhány millióval több A háttérből valaki közbevág Naná Ha nem Money-ról van szó Jesször! És már lelkifurdalás nélkül Üti be az [… Tovább]
avagy: Páter, Nő s Tér Fried Pál: Akt c. festményéhez “Hogy szöszmötöl!… Kispap… Nem öl!… Bekapnám egészbe-félbe! Óh, meddig lesz gyöngém e Vágy!… Pucéran fekszem eléje, pedig tudom jól: nem szeret, testiségét tölti rajtam… Egy hete, hogy szombat este ötölt-hatolt… [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!