Hónap: 2013 február

  arcokat látok kinézni a múltból   köztük annak a lánynak arcát is kit egyszer megmutattam neked   téged megölt a rák s az a lány is több abortusszal van túl mindenen   miközben a fényképeket nézegetem és a szemekben [… Tovább]

      Groteszkbe fordult szavad tükörképét veri vissza,a csipkén fodrozódó tó szemérmes vize. Cseppenként szórja, visszhang ruhába öltöztetett személyes üzeneted. Lapulevélen, hívó cédulára, cirádás meghívót barnít az egykori tűz felbugyborékoló emléke. Ékes képek, fazekas korongon forgó, még nem száraz [… Tovább]

  összevarrt a száj sivatagi minden éjszaka   libasorba hajszolt perszónák1 majd’ mindenütt   nincs már kapu az ég felé nincs kegyelmi pillanat   az önimádat leküzdhetetlen   minél zabolátlanabb a bűn a mindenki-ellen háború minél arcátlanabb a bűntudat annál [… Tovább]

    Az örökkévalóság elkezdődött. Csinnadratta nélkül.     Látom, milyen az álnok, olykor rövid pillanat boldogsága. Elemezném önmagam, s téged is boncolnálak, de felteszem, ez lényegtelen ilyen állapotban.   De milyenben is? Körülnézek. Először kíváncsin, majd egyre unottabban néz [… Tovább]

                                                                 Platón kapualja                                                                    Először s utoljára kísértelek                                                                  haza. Vigyázva, meg ne bánts, másodszor                                                                  mondtad a szemembe, amit megbántás                                                                  nélkül egyszer sem lehet ilyen nyíltan.                                                                  Bár folytak még utóvédharcok, az volt                                                                  a döntő momentum. [… Tovább]

* Gyón egyben van Dabassal, az meg Sárival. Sárit könnyű megtalálni, mert Bugyi alatt van Borzas, azután meg Sári.   szellemi tarisznya-rákok másznak visszafelé az időben homlokuk mögött nem gyakran billen félre a sötét útjelző táblák mutatják Sáriba Bugyin és [… Tovább]

    gitárja szólt vele dalolt dúdolt a múlt tekila bum bum tekila tekila bum   hajóztunk épp Kuba felé a trópus zenélt azul azul azúr dalát víg ritmusát hozta a szél a szél tekila bum bum tekila tekila bum [… Tovább]

  A tájat liánként körbefonja A sunyi színlelés A csend Az ordas csend Lassan mindent a szájára vesz   Vajon evett volna az almából Ádám, Ha Éva tőle kérdi: Mit vettél rajtam először észre? A vonzó tekintetemet? Vagy azt, hogy [… Tovább]

Ferenczy Károly festményéhez 1903 “Egy vonás, s más színt keverek!… Csont-fehérrel a fellegek elkészültek, de a nyírfa túlságosan világít… S a gólyahír – emitt a dombon… Az is vakít… Ki se mondom… Fáradva tartok palettát – temperának, ami helyt ád… [… Tovább]

ereszkedő népdalra Renoire: Meztelen lány mellett szénaboglya Árokparton kaszált virág,  Egekbe a szívem kiált! Száradjon el, mint a kóró, Aki csak hozzád hasonló! Száradjon el keze, lába, Amér’ taszított romlásba: Leszakította szívemet, Mikor szalmára fektetett!   A Jóisten verjen olyat, [… Tovább]

Kötéltáncot járok sötétben a lét és nemlét határán. Magamra vagyok felfeszítve, magammal állok ádáz perben, és a jelen sivárságán csak néhány emlék fodrozódik, mint horizonton eltűnő hajók.   Néha-néha megkísért egy-egy kósza színnek fakó árnya, olykor-olykor felgyullad szememben még a [… Tovább]

                                                                Még mindig nem jön, én meg mintha ide-                                                                 ragadtam volna, pedig rég elfogyott                                                                 az összes mondanivalóm Carlnak vagy                                                                 a professzornak. Amúgy is kerülik                   [… Tovább]

  Mindig ez a nagy sakkjátszma Mindig ez a fagyos suhogás   Valami már rombolja A nyár bázisát   És a kaotikus Egyre jobban testet ölt    

Ferenczy Károly: Hazatérő favágók c. festményéhez Vállukat az erdő súlya, kocsiderék rúdja húzza. Lefelé, faluba mennek, kakukk szó töri a csendet. Petrence, olykor egy ágas kerül haza, mint kútágas, s ahol asszony-öl vár régen – mi járna férfi fejében?   [… Tovább]

      Hiheted-e Hogy míg belebukik az őszbe Minden majom mellett Őrangyal áll?   Hiheted-e Hogy esés közben Egyszer Ádám és Éva Majd újra Felragyog? _____________________________ * József Attila: Reménytelenül  

Egyszerű dal     Hol van Hol van Hol van a lány Dallam volt ő egy vágy zongorán Billentyűin szimfóniát Úgy játszanék szimfóniát Szívnek szóló szimfóniát Behunyt szemmel szimfóniát Álom Álom Álom a lány Lassan Lassan Ébredezem Üres az ágy [… Tovább]

    Zenetakácsok,  Kottatartók, üres lapok, Láthatatlan szálak,  Néma hangszerek…   Talán csak egy frakk,  Talán csak  egy stopper,  Talán csak egy tüsszentés   Nem enged a  Teljességhez  Közelebb jutni.   Hallgatnánk a csendet.  De csak  John Cage léptei kopognak [… Tovább]

    Világpénztárnál   Tábornok mérlegel Tara… brutto… netto   Aztán A kérdésre Hogy lehet-e a veszteség Néhány millióval több A háttérből valaki közbevág Naná Ha nem Money-ról van szó     Jesször! És már lelkifurdalás nélkül Üti be az [… Tovább]

avagy: Páter, Nő s Tér Fried Pál: Akt c. festményéhez “Hogy szöszmötöl!… Kispap… Nem öl!… Bekapnám egészbe-félbe! Óh, meddig lesz gyöngém e Vágy!… Pucéran fekszem eléje, pedig tudom jól: nem szeret, testiségét tölti rajtam… Egy hete, hogy szombat este ötölt-hatolt… [… Tovább]