Pásztor Attila - Atyla : Zsellér panasz

Czeglédi Zoltán: Ismerős arc c. tollrajzához

Voltam zsellér, büszke szolga – haragomat porba pöktem!

Nyelvem csípett – csak mint bolha!… Cseléd sem állt meg mögöttem!

De az úrfi – az nem szívlelt!… Megfeddtem, hiába: kamasz!

Vásott kölyök – miket mívelt!… Arcán rőzseláng gyúlt, s ravasz,

fondorlatos róka lelke – egy év se telt – megfuttatott!

Vesztemet jól eltervelte: megveretett, s kirúgatott!

Vádlim szakadt, inam s gatyám… Feküdtem félholtra verten,

kutyáit uszította rám – mai nap ki sem hevertem.

Szíve: gané!… Esze: szalma!… Fűből mégis csak kilátszik!

Zabigyerek!… Erdősége kitart biz’ a Csáktornyáig!

Nagy urak vadásznak benne!… Szenvedély öl, meg a restség!

Szarvasbika, barnamedve ha még akad – nagy örökség!

… Menekültem… Kicsi pénzen vettem házat – óv barátság!

Göcsej lankás dombvidékét megszerettem – szelíd hátság.

Van már szőlőm, mézes borom… Magam főzöm meg a törkölyt,

s a Héttorony kincseivel járom be falumat, Söjtört!

Ünnep napján maskarában kurjongatok mindenfelé,

vigadok nagy vigalommal, míg a torkom nem fúl belé!

 

Máskülönben ritkán szólok… Hangom rekedt, vagy tán hamis.

Óbégatnak, mutogatnak… Siket lettem… Bár magam is

néha elmék’ a fonóba – asszonyokkal szemezgetek,

s hazafelé a sötétben ebfélmúltba temetkezek.

Mi lett volna – ha így, meg úgy – fejem nem veretik össze…

Aztán?… Hm!… Mit akar az Úr – az lesz az ember körösztje!

 

2013. február 1.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985