összevarrt a száj sivatagi minden éjszaka libasorba hajszolt perszónák1 majd’ mindenütt nincs már kapu az ég felé nincs kegyelmi pillanat az önimádat leküzdhetetlen minél zabolátlanabb a bűn a mindenki-ellen háború minél arcátlanabb a bűntudat annál [… Tovább]
Az örökkévalóság elkezdődött. Csinnadratta nélkül. Látom, milyen az álnok, olykor rövid pillanat boldogsága. Elemezném önmagam, s téged is boncolnálak, de felteszem, ez lényegtelen ilyen állapotban. De milyenben is? Körülnézek. Először kíváncsin, majd egyre unottabban néz [… Tovább]
Platón kapualja Először s utoljára kísértelek haza. Vigyázva, meg ne bánts, másodszor mondtad a szemembe, amit megbántás nélkül egyszer sem lehet ilyen nyíltan. Bár folytak még utóvédharcok, az volt a döntő momentum. [… Tovább]
