…fáradtan belélegezted-kifújtad a nehéz levegőt. Szemed kerestem, ölelésed, boldogságod. De te megigazítottad álmaidat, mint aki indulni készül. Hajadba szelíd illatú fény kapaszkodott. A Csend megrepedt körülöttünk, majd elfelejtve a kinti zajokat, fájdalmasan feslett ki alvó mozdulatlanságunkból. Ahogy a tavasz, [… Tovább]
Le s fel nyargal, nem henyél alatta a seprűnyél! Hangja varjúkárogás, vállán macskanyávogás vén szipirtyókat idéz… Fejedbe is belenéz! Arca véset, képregény, féli gyáva nyúl s legény! Sipkája réz-kösöntyű… Termete csepp, töpörtyű! Orra majd’ a térdét veri, ha letörik, [… Tovább]
