Itt dagasztom a megkunkorodott nagy semmit, közben nézem ahogy gírhesedik… Pedig emlékszem, hogy alig tíz éves koromban hájas önmagával betelítette az egész láthatárt. Nem volt lelkiismeret furdalása, eszébe sem jutott volna feltenni magának egy tükör előtti kritikus megjegyzést, [… Tovább]
Régi árnyak nem nyugosznak. Átfestenek, lesikálnak. Át- ki- meg be – helybenhagynak. Majd oszlopként eléd állnak. Profitvadász fényes szelek, Mobilokon, plakátokon. Hannibál a kapu megett Youtube-ról is rajtad nevet. Paraszt magyar, magyar paraszt,* Mint ki halkan belelépett, Ha [… Tovább]
Ferenczy Károly festményéhez 1901-ből Verőfény van!… Ég szikrázik!… Reggel döntöttem – sziklákig felkaptatok, s hitet teszek, apostolok és a hegyek lábainál, s dombtetőre jutottam – lám, délidőre! … Annyi csoda tárult elém – kitelne pár örök regény, bölcs [… Tovább]
a feledés roncsolta emlék lezárja már fénytelen szemem látod-e ahogy szelet markoló ujjaim között zizeg az idő halott képek peregnek vissza és előre és vissza megint a tekercs kattog olvad a film szalajt az elrontott vetítő amőbák [… Tovább]
Egy szürreális álom margójára A nagy járvány idején Infrakapuknál “Leendő halottak”* várnak Buszra Repülőgépre Vagy épp csak kávéjukra – Valahol Magasan szállsz Kiáltani akarsz Néma sikolyok szádon – Összefolynak. A vízbe hulló roncsokat Az új [… Tovább]
