Az idő nevű disznó fogy

 

    Itt dagasztom a megkunkorodott nagy semmit, közben nézem ahogy gírhesedik… Pedig emlékszem, hogy alig tíz éves koromban hájas önmagával betelítette az egész láthatárt. Nem volt lelkiismeret furdalása, eszébe sem jutott volna feltenni magának egy tükör előtti kritikus megjegyzést, mondjuk “kövér vagyok” formában.

    Őidősége, húsz éves koromra önmaga játszi gyermeke lett ugyan, de egymásra rakódott, rengő zsírtömegben szétterülő, csüngő pofazacskóival, még mindig nyakatlan vállzsírjára tapadt fejével, akkor is ő volt a megtestesített nagyon kövérség. Igaz, a kisgyerekkoromban mindent beterítőnek puffadtra hízott tenyerében elfért már hájtömege, de ki a fene törődött vele. Ám testének szemérmesedő súlylenyomata egyszer csak nehézsúlyú öklözőre apadt..

    Alig tudtam rendesen elcsodálkozni a korrodálódott, valamikori virágoskertem szépséges kerítéseinek rácsain, s már csak, vagy még mindig zömök, erős birkózó súlyban kacsintott felém. Elejétől fogva, nagyon hájas szumós-, öklöző-, s most a birkózó korára a vigyorgás volt legfőbb szokása.

             Már nem nevetett, hanem hahotázott. Apadásával egyenes arányban növekedett a hangereje. Soha nem értettem a logikáját, de meg kell tanulnunk, hogy bizonyos dolgokban ilyen nevű valami nem létezik. Azt is csak véletlenül tudom, hogy utazó kapszulám oldalán mindössze cérnaszálnyi rést  hagytam neki, mert akkor biztosra akartam menni. Már kezd aggasztani, ahogyan keleti fakírok bordázott oldalával, egyre hangosabban ereszti szélnek széles jókedvét.

    Csak nézem, ez az Idő nevű disznó fogy, és ujjammal próbálom betapasztani a menekülő útvonalat, de már nem is látom. Röhög, csak csiklandásából jövök rá, hogy éppen kisuhant utazótubusomból. Még távolról hallom ahogy bömbölve viháncol időtlen soványodásban, majd nélküle maradok. És nem hiányzik!

 

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

About Boér Péter Pál 755 Articles
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé.Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-bookÍrásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.”A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓházWeblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/