Czeglédi Zoltán: Ismerős arc c. tollrajzához Voltam zsellér, büszke szolga – haragomat porba pöktem! Nyelvem csípett – csak mint bolha!… Cseléd sem állt meg mögöttem! De az úrfi – az nem szívlelt!… Megfeddtem, hiába: kamasz! Vásott kölyök – miket mívelt!… [… Tovább]
Csillagokkal számolom, mennyi szó szállt hozzád… Mindet vágyam fűtötte, de tettér’ nem ér vád. Lázba ejtett zöldesség, felcsillanó mámor… Eljöttél, de nem múlnál, mint gyors futó zápor. Sose leszel enyém már? Tán ettől maradsz szép. Ettől lehetsz idilli, Távolból [… Tovább]
