Vers

A festőnő

Ferenczy Károly festményéhez 1903 “Egy vonás, s más színt keverek!… Csont-fehérrel a fellegek elkészültek, de a nyírfa túlságosan világít… S a gólyahír – emitt a dombon… Az is vakít… Ki se mondom… Fáradva tartok palettát – temperának, ami helyt ád… [… Tovább]

Vers

Árokparton kaszált virág…

ereszkedő népdalra Renoire: Meztelen lány mellett szénaboglya Árokparton kaszált virág,  Egekbe a szívem kiált! Száradjon el, mint a kóró, Aki csak hozzád hasonló! Száradjon el keze, lába, Amér’ taszított romlásba: Leszakította szívemet, Mikor szalmára fektetett!   A Jóisten verjen olyat, [… Tovább]

Vers

A kötéltáncos

Kötéltáncot járok sötétben a lét és nemlét határán. Magamra vagyok felfeszítve, magammal állok ádáz perben, és a jelen sivárságán csak néhány emlék fodrozódik, mint horizonton eltűnő hajók.   Néha-néha megkísért egy-egy kósza színnek fakó árnya, olykor-olykor felgyullad szememben még a [… Tovább]