Ferenczy Károly festményéhez 1903 “Egy vonás, s más színt keverek!… Csont-fehérrel a fellegek elkészültek, de a nyírfa túlságosan világít… S a gólyahír – emitt a dombon… Az is vakít… Ki se mondom… Fáradva tartok palettát – temperának, ami helyt ád… [… Tovább]
ereszkedő népdalra Renoire: Meztelen lány mellett szénaboglya Árokparton kaszált virág, Egekbe a szívem kiált! Száradjon el, mint a kóró, Aki csak hozzád hasonló! Száradjon el keze, lába, Amér’ taszított romlásba: Leszakította szívemet, Mikor szalmára fektetett! A Jóisten verjen olyat, [… Tovább]
A Hold teljes pompájában vonult az égbolton, mígnem egy csapat pajkos felhő belékötött. Addig-addig incselkedtek a kerekded éji lovaggal, hogy az beadva derekát, a langyos tavaszi éjszakán bújócskázni kezdett közöttük. Péter épp ekkor fordult egyet ágyában, [… Tovább]
Kötéltáncot járok sötétben a lét és nemlét határán. Magamra vagyok felfeszítve, magammal állok ádáz perben, és a jelen sivárságán csak néhány emlék fodrozódik, mint horizonton eltűnő hajók. Néha-néha megkísért egy-egy kósza színnek fakó árnya, olykor-olykor felgyullad szememben még a [… Tovább]
