Pásztor Attila - Atyla : A festőnő

Ferenczy Károly festményéhez 1903

“Egy vonás, s más színt keverek!… Csont-fehérrel a fellegek

elkészültek, de a nyírfa túlságosan világít… S a

gólyahír – emitt a dombon… Az is vakít… Ki se mondom…

Fáradva tartok palettát – temperának, ami helyt ád…

S tanulok – kolorit plain air-t!… Hű mesterem meg is kedvelt.

 

Engem fest, s finoman flörtöl… Mesél Párizsról s a nőkről.

Szeme tűz, s ha ránevetek – gyerekszájjal visszanevet!

Pepecselünk… Meg-meglesem… Vásznát… S aztán nagy kegyesen

okít, tanít és kioktat: “Az ecset nem maszatolhat!”

 

Szava halk és mosolyt röptet – apja három gyermeküknek…

Nagybányánk vezér csillaga… Hírnév záloga s ajtaja:

pillantással, ha kitüntet, s asztalához illőn ültet

kanalazni gyümölcslevest – Lelkébe látni egyenest…

Aranyló, kék… És nap-sárga… Átragyog rám: tisztasága…”

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985