A tájat liánként körbefonja A sunyi színlelés A csend Az ordas csend Lassan mindent a szájára vesz Vajon evett volna az almából Ádám, Ha Éva tőle kérdi: Mit vettél rajtam először észre? A vonzó tekintetemet? Vagy azt, hogy [… Tovább]
A közvilágítástól csupa fény minden, és onnan fentről, egyre szaporábban csak jégvirágok szirmai nyílnak. A hó vakító fényárt zúdít a túlzottan kivilágított városbelsőre. Jégcsapok egyenetlen hosszúsággal lógnak alá. Egy dermedt madár pottyan mellé, de nem vonja el a figyelmét [… Tovább]
András nyelt és megint csak nyelt, mint ahogyan általában szokta, hiszen József létére lemanfrédozták, pedig ő egyértelműen Marcell, és ez az egész, ahogy van kibírhatatlan. Befelé sírt izidorságában, amiért őt, az egyszerű Guidót így ki lehetett gyulázni. Világosan [… Tovább]
