Vers

Védtelen*

  Penge a nap Dombok Pajzsháta görnyed   Zizzen a nádas Szisszen a fájás Vérző álmokat Görget a félés Szárcsák közé Csordul az alkony   Csordul az alkony Dallamot öl meg Tébolya foglya   Téboly a foglya Szaxofon jajdul Akvamarin [… Tovább]

Vers

A fülemüle

Ferenczy Károly: Madárdal c. festményéhez     Lassú ívű, szelíd patak tükrén – hűvös ezüst szalag, fák ágai – hársak, nyírek – pattantják rügyét a hírnek: “Tavasz van, végre! Április!”… Bolondja, fújj bánatot is!…   Magam vagyok, erdőszélen… Szívem tiporja [… Tovább]

Vers

Tündértó

Már nem akarlak megmenteni. Talán nem is akartalak. A nagy körforgás mércéje szerint e banális epizód köztünk nem volt több, mint gyarló ‘önmagam’ keresés. Ahogy szokás. Erősnek kell látszani és elvárás, hogy izgató légy. De mi végre a szédítő felizgulás? [… Tovább]